A szinuszos váltakozó feszültség előállítása az elektromágneses indukció elvén valósul meg. A feszültség ábrázolása kétféleképpen történhet:

• Vonaldiagrammal (időfüggvény)
• Vektordiagrammal

A vektordiagram kevésbé szemléletes, de nagymértékben leegyszerűsíti a számolásainkat. A váltakozó feszültség jellemzői (pillanatérték, csúcsérték, periódusidő, frekvencia, körfrekvencia, effektív érték). 

 

Váltakozó feszültségek összegzését a vektorok segítségével tehetjük egyszerűbbé, a fázisszögek figyelembevételével.

A váltakozó áramú ellenállást, más néven impedanciát két jellemzővel határozzuk meg, nagyságával és szögével.

 

Az ohmos ellenállás értéke nem, a reaktanciák (X_L; X_C) értékei viszont függnek a frekvenciától.

Váltakozó áramú teljesítmények esetén három összetevőről beszélünk:

 

Berendezéseinknél arra törekszünk, hogy ez az érték minél közelebb legyen az egyhez, ennek érdekében sokszor kell fázist javítani, egy kondenzátorral vagy egy tekerccsel.

A passzív áramköri elemek (R, L, C) összekapcsolásaival jutunk az összetett hálózatokhoz. Hat alapesetet különböztetünk meg:

• Soros RL, RC
• Párhuzamos RL, RC
• Soros RLC
• Párhuzamos RLC

Mindegyiknél az UI és soros kapcsolásoknál az impedancia, párhuzamos kapcsolásoknál az admittancia vektorábrákat kell tudni felrajzolni. Az UI vektorábra felrajzolását azzal a mennyiséggel kezdjük, és azt rajzoljuk vízszintesen, ami megegyezik az áramköri elemeken (sorosnál ez az áram, párhuzamosnál ez a feszültség). A többi vektort ehhez képest +90°(ha siet) és -90° (ha késik) fázishelyzetűen felvesszük.

Az ellenállás vízszintes, az induktív reaktancia (X_L) ↑, a kapacitív reaktancia (X_C) ↓ vektorokkal rajzolható. A szuszceptanciák (B_L; B_C), mivel az előzőek reciprokai, ellentétes irányítottságúak.

RL és RC kapcsolásokban az eredő impedanciát

 

Rezonanciakor mindkét kapcsolás ohmos ellenállásként viselkedik, és ilyenkor legnagyobb vagy legkisebb az eredő impedancia.

123. ábra