A passzív optikai elemek, mint látható volt, igen sokfélék lehetnek. Feladatuk, hogy megváltoztassák a jel valamilyen tulajdonságát vagy irányát. Egy dologban azonban közösek, mindegyik eszköz csillapítást visz a rendszerbe.

Elsőként a lencsékkel foglalkoztunk. Alkalmazásuk igen széleskörű. Ezek segítségével érhető el a jobb optikai becsatolhatóság a szálba, azaz hogy minél nagyobb intenzitású fény jusson be az átviteli csatornába. A legnagyobb gondot az okozza, hogy méretüket a száloptikai rendszerhez kell illeszteni. Az optikai szál magja - ahol a fény terjed - 10 mm, így a lencsék is nagyon kicsik. Ezért a hagyományos csiszolt lencsék nem jöhetnek szóba. Alkalmaznak diffúz mikrolencséket, cilinder lencsét valamint GRIN lencsét.

A csillapítók előállítása nem bonyolult, hiszen ezen hatás ellen történt eddig is védekezés, így csak a hatásokra kell egy kicsit rásegíteni. Szál meghajlításával, két csatlakozó közötti távolság beállításával, valamilyen szennyező anyag közbeiktatásával máris kész csatlakozó gyártható.

A mai távközléstechnika egyik leggyakrabban használt kiegészítő eleme az optocsatoló. Ennek oka, hogy az átvitel folyamán egyre inkább előtérbe kerül a több hullámhossz egyidejű átvitele az optikai szálakon. Ennek megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy több hullámhosszú fényt be lehessen csatolni, illetve ki lehessen nyerni a szálból. Ebben az esetben a csillapításokra kell nagyon figyelni, hiszen nem csak a rendszernek van csillapítása, hanem a jelhasításból is származik jelcsökkenés.

A szűrők biztosítják a vevők (optikai detektorok) számára, hogy csak egyetlen hullámhosszú fény érkezzen, hiszen a többi járulékos hullámhossz zajt okoz az átvitel során.

Végül az optikai kapcsolók képesek a jel útját megváltoztatni, tartalék útvonalra kapcsolni, vagy optikai routing feladatot ellátni. Két alapvető fajtájával foglalkoztunk, a mechanikus és az elektrooptikai kapcsolókkal.