Ritkán használjuk ezt az általános elnevezést, s ennek oka az egér térhódítása, bár az csupán egyik képviselője ezen eszközöknek. A közös jellemzőjük, hogy grafikus felületen a képernyő tetszőleges pontjára pozícionálhatunk velük, s ott néhány utasítást is végrehajtathatunk.

Csoportosításuk - a billentyűzethez hasonlóan - részben működési elvük, kezelésük, részben csatlakoztatási módjuk, végül alkalmazási területük alapján célszerű.

A számítógépek elterjedésének fő korlátja az 1960-as években a nehéz kezelhetőség volt. A felhasználóbaráttá formálás eszközeként, a kéz mozgásának reakcióit követő eszközként 1963-ban Douglas Engelbart - más testrészek, pl. a fej - mozgását modellező eszközökkel együtt alakította ki az első „egeret", bár ő még azt „bug" (bogár) névre keresztelte.

20.  ábra Engelbart "egere" 1963-ból

Mára három alapvetően eltérő konstrukciós megoldás kristályosodott ki:

• elektromechanikus,
• optomechanikus, és az
• optikai,

melyeknél az elnevezések egyúttal a működési elvet is azonosítják.

 

Az első két típus - az ős-egérből továbbfejlesztett - mozgó alkatrészeket tartalmazó berendezések. Az elektromechanikus egerek - melyek mára pontatlanságuk, s a nélkülözhetetlen alátét (egérpad) miatt kikoptak a napi használatból - belső szerkezetét mutatja a következő kép:

21.  ábra Elektromechanikus egér szerkezeti részei

Látható, hogy két, egymásra merőlegesen elhelyezett tengelyt ‚ mozdít el a közéjük feszített golyó . Az egyik tengely a képernyő vízszintes (X), a másik a függőleges (Y) irányú elmozdulásává alakítja át a tetszőleges irányú mozgást. Az egér pontosságát ennek az átalakításnak a finomsága, precizitása határozza meg.

Az átalakításra a mechanikus egerekben egyszerű potenciométereket használtak.

 

Az optomechanikus egerek a mozgás érzékelésére és átalakítására, digitalizálására a tengelyekre épített optoelektronikai kapukat alkalmaznak. Ezek lényege, hogy a fényt kibocsátó „, s azt érzékelő … áramköri elemek között egy fogas tárcsa ƒ a tengely elmozdulásának hatására hol akadályt képez (hisz nem átlátszó), hol pedig nem. Ez önmagában még nem volna elegendő, hisz így nem derül ki a tárcsa forgásának iránya, e célból alkalmas geometriai helyzetben még egy optokaput építenek be mindkét tárcsához. Az egér mozgásának pontosságát a tárcsa szerkezete, mérete, a rajta lévő bevágások száma határozza meg.

22.  ábra Elektromechanikus egér optikai kapuja

A mechanikai elemek mindkét típusnál sok gondot okoznak. Hisz ami mozog, az kopik is, így tönkremegy. De ennél sokkal gyakrabban a tapadós gumigömb által a készülék belsejébe behordott, s ott a tengelyekre és a támasztógörgőre feltapadó asztali szennyeződések okoznak eleinte nehézkes pozícionálást, s előbb-utóbb működésképtelenséget. Igaz, ezen egy alapos takarítás könnyen segít.

Viszont ez a probléma fel sem merül az optikai egerek esetében. Ezekben nem találunk mozgó alkatrészeket, itt az optika a fénykibocsátó dióda fényét az asztal felé irányítja, s az onnan visszaverődő fény eltéréseiből egy összetett elektronikai képelemző rendszer von le következtetéseket az elmozdulás irányára, nagyságára. Ezzel a technológiával jelentősen nagyobb pontosság érhető el, ám megviccelhetjük magunkat, ha tükrös felületen próbáljuk használni, hisz kellően homogén felületen működésképtelen.

 

Az ábra az optikai érzékelő kialakításának elvét mutatja:

23.  ábra Optikai egér működési vázlata

S a képen egy működő optikai egér megbontva, mutatja a szokásos megvalósítást:

24.  ábra Megbontott optikai egér működés közben

A szerkezeti kialakítástól függetlenül további vezérlő egységeket is találunk minden egéren. Kezdetben két gombbal voltak ellátva, ma ezeket további gombok és görgők egészíthetik ki. Fontos, hogy ezek programozhatóak legyenek, azaz az egérhez a gyártó által biztosított illesztő program segítségével magunk választhassuk ki az egyes gombok, görgők funkcióját, beállításait.

25.  ábra Sok kiegészítővel felszerelt egér

De mit tegyünk, ha nincs elegendő hely az egér mozgatására, vagy csak féltjük (leeséstől, ellopástól, tönkretételtől stb.) az egerünket? Válasszunk hanyattegeret, vagy angolosan: trackballt.

26.  ábra Hanyattegér (trackball)

Ez esetben ugyanis nem magát az eszközt mozgatjuk, hanem az annak felső felületére épített golyót. Ez rendszerint az előbb már megismert optomechanikai egér elvén működik, csupán szerkezeti kialakítása tér el attól. Természetesen legalább két egérgomb mindig tartozik hozzá. Ilyenekkel találkozhatunk közösségi terekben (pl.: Nemzeti Múzeum), valamint olyan konzoloknál, ahol a berendezés rongálás elleni mechanikai védelme (vandálbiztossága) is fontos.

27.  ábra Hanyattegér konzolon

Hordozható eszközökön azonban még ez is nehezen volna megvalósítható, márpedig ezek (laptop, netbook stb.) egyre nagyobb számban kerülnek piacra. Jellegét tekintve két megoldás született.

Elsőként a pöcökegér (trackpoint), mely egy kis karocska, amit a megfelelő irányba (mint egy mini joystickot) kell elmozdítani.

(a szóköz billentyű alatt az egérgombok)

A billentyűzet közepén kap helyet, így mindenképpen kézreesik. Kis mérete miatt attól sem kell aggódnunk, hogy véletlenül, gépelés közben mozdítjuk el. Ám mindenképpen megszokást igényel a pontos pozícionáláshoz.

A másik megoldást a touchpad, vagy a magyar informatikai szlengben „tapipad" elnevezésű érintésérzékeny felület jelenti.

29.  ábra Érintő felület laptopon

Ezt a billentyűzet alatt helyezik el. Előnye, hogy mindjárt mellette a szokásos két egérgomb is, illetve egyes típusoknál az érintőfelület jobb (esetleg alsó) széle vezérli a függőleges (vízszintes) gördítősávokat is. Azonban ez is megszokást igényel, de talán rövidebb betanulási idő is elegendő a pontos és gyors pozícionáláshoz - viszont nagyobb mozgások esetén fel kell emelnünk róla ujjunkat.

Egyes gyártók mindkettővel felszerelik a laptopokat. Ennek oka, hogy mindkét kezelési módnak „hívő" tábora van, akiket érvekkel aligha lehet meggyőzni... De legyen bár egyik, másik, vagy mindkettő, akár egy „rendes" egeret is csatlakoztathatunk...

A működési elv és a működési környezet mellett igen fontos, hogy milyen adatátviteli közeggel jut el az egér kódolt információja a számítógép adatfeldolgozó egységéhez. Ez rendszerint vezetékes összeköttetést jelentett, de az idők során különböző csatlakozó felületeken keresztül:

• Az XT gépek esetén még kuriózum volt az egér, csatlakoztatni kizárólag soros porton keresztül (COM1, COM2) lehetett. Az AT gépek időszakában is ez volt a leggyakoribb megoldás.
• Az ATX szabvány már kötelezővé tette az egér számára a PS/2 csatlakozó kiépítését. Egyébként ez az egyik olyan csatlakozó típus, mely nem azonos funkciójú berendezések - nevezetesen a billentyűzet és az egér - csatlakoztatására alkalmas, s egymással véletlenül felcserélhető; s a hibás csatlakozás egy működési hiba biztos forrása. Ezt a csatlakozók eltérő színválasztásával oldják meg (bár a szabvány ilyen kikötést nem tartalmaz).
• S természetesen az USB porton keresztüli csatlakozás is lehetséges.

 

30.  ábra Soros porton csatlakozó egér

 

Ezek mellett egyre jobban tért hódít a vezeték nélküli kapcsolat, mely elvileg megoldható optikailag is, ám ez nem terjedt el. Viszont a rádiófrekvenciás kapcsolat kialakítása a kis hatótávolság miatt könnyen kivitelezhető, s ehhez - országonként esetleg eltérő - frekvenciasávok engedélyezettek is.

Az ilyen berendezés az egérbe épített adó-, s a számítógéphez csatlakoztatott vevőegységből áll.

31.  ábra Vezetéknélküli egér

Gond lehet az egér energiaellátása, erre három módszert alkalmaznak:

• elemmel (akkumulátorral) szerelik fel;
• e mellett esetleg a használaton kívüli tárolására szolgáló dokkolóegység (mely rendszerint maga a vevő is) egy érintkezőpáron keresztül üzemidőn kívül gondoskodik az akkumulátorok töltéséről;
• vagy indukciós elvű töltést valósítanak meg, ám ehhez szükséges az erre alkalmas egérpad, ami viszont éppen a mobilitásból eredő előnyöket csökkenti.

Ha egér vásárlására készülünk, a működési elv, a csatlakoztatás mellett mindenképpen az ergonómiai szempontokat is figyelembe kell vennünk!

• Gyártanak bal kezeseknek szánt egereket is, bár ezek használata még a balkezesek körében sem terjedt el, helyette ők rendszerint szimmetrikus alakú egeret választanak. Ám alakjuk a számítógépen sokat dolgozóknak nem kedvező, ezért érdemes a megfelelő eszközt beszerezni.
• Számos méret- és alakváltozatban készülnek egerek, a választás egyértelműen a felhasználó testi adottságaihoz, kézméretéhez kell, hogy igazodjék. A helyes választás nem csak a kezelés gyorsaságát és pontosságát segíti (a pozícionálás mellett gondoljunk a gombok, görgők használatára is), hanem a kéz tartós helytelen tartásából eredő egészségi ártalmak elkerülését is.

A mutatóeszközök között illik megemlékezni a fényceruzáról is. Bár időrendben ez az első egerekkel együtt jelent meg, mára szinte kiveszett működési elve miatt. A számítógéppel vezetékkel összekötött fényérzékelővel ellátott, ceruza alakú eszköz a képcsöves képalkotás technikai megvalósítása alapján azonosítja a képernyő megfelelő koordinátájú pontját. Erről részletesen a monitorok bemutatásánál szólunk. Sejthető, hogy a hagyományos monitorokkal együtt tűnnek el a fényceruzák is.

 

32.  ábra Fényceruza

 

Jelentőségüket ma az adja, hogy ipari vezérlő eszközök jelentős számban használják, s erre kiválóan alkalmas. Ugyanis ha egy technológiai folyamatban kell döntést hozni, közvetlenül összekapcsolódik (az emberi tanulás, kontroll esetében egyébként megszokott módon) a motoros mozgással, a látással és egyéb érzékekkel, így erősebb a visszacsatolás, ezzel pedig csökkenthető egy végzetes hiba valószínűsége (pl.: egy erőműben).