Az adatok hosszú távú megőrzésének, biztonságba helyezésének eszközei az adathordozók.

Adathordozónak tekintünk minden olyan eszközt, amely adatok hosszabb távú tárolására alkalmas.

A „hosszabb táv" kifejezés kulcsfontosságú; a számítógépek térhódításával ugyanis előtérbe kerültek a mágneses adathordozók (merev- és floppylemezek), optikai lemezek (CD, DVD) és egyéb eszközök (pendrive, memóriakártya). Ezek élettartama azonban lényegesen rövidebb, mint a történelemben korábban használatos agyagtábláké, kőtábláké, papiruszoké - utóbbiak több száz vagy ezer éves „életével" szemben mindössze néhány év, szerencsés esetben évtized.

A számítógépes adathordozók fizikai sérülékenysége mellett legalább annyit számít erkölcsi avulásuk is - hiába mentettük pár évvel ezelőtt címtárunkat floppyra, amikor ma már nincs is floppymeghajtó a számítógépünkben!

Ettől függetlenül - hacsak nem nyomtatjuk papírra őket - számítógépen előállított vagy azon tárolt adatainkat számítógépes adathordozókon archiváljuk (esetleg időnként átmásolva őket az újabb típusú eszközökre). A mágneses és optikai eszközök előnye, hogy hatalmas mennyiségű adat tárolására alkalmasak; ugyanakkor elhelyezésük nagyobb gondosságot igényel. (Zárt, környezeti hatásoktól mentes hely; több példány több, különböző helyen való tárolása.)

Az adatmentésekkel kapcsolatban még otthoni számítógép-használat esetén is szabályos stratégiát kell kidolgoznunk

• az archiválandó adatok körére,
• az archiválások időpontjaira, ismétlődésére,
• az archív példányok számára és elhelyezésére vonatkozóan.

A feladat végrehajtásában különböző, egyszerűbb vagy komplexebb programok is segítenek minket (az operációs rendszer állománykezelő programjai, tömörítőprogramok, speciális archiváló programok, CD-író programok).