Sodratelemek a szimmetrikus kábeleknél úgy jönnek létre, hogy az ereket valamilyen rend szerint összesodorják. A szokásos sodratelemek a pár, a DM négyes és a csillagnégyes.

 

Az érpár úgy keletkezik, hogy két eret összesodornak adott menetemelkedéssel. Sodrott érpárat a főközponti rendezőkben, elosztókban és tápszekrényekben használnak, mint átkötő- vagy rendező vezetéket

 

A DM négyest (Dieselhorst-Martin sodrás) úgy hozzák létre, hogy előbb két érpárat egymástól eltérő sodratmagassággal külön-külön megsodornak, ezután a két érpárat egy harmadik sodratmagassággal egymással is összesodorják. Az így kialakított sodratot nevezik DM négyesnek. A DM négyes mindkét párját lekötik pamutfonallal, s ugyancsak lekötik a két párból összesodort négyest is. Ezek a színes lekötőfonalak a kábelben az egyes négyesek megkülönböztetésére is alkalmasak. A kezdő DM négyes fonalának színe sötétkék vagy fekete. Színpárokkal a kéthuzalos és a négyhuzalos áramköröket is megkülönböztetik. Négyesen belül az ereket csíkozással különböztetik meg. A csíkok a papírszigetelésen úgy vannak elosztva, hogy minden éren azonos mennyiségű festék legyen. Így a permittivitás is azonos marad.

 

A csillagnégyest négy szigetelt érből sodorják össze egyetlen menetemelkedéssel. A négy ér tehát elméletileg egy négyzet csúcsán helyezkedik el. Az egy áramkört alkotó erek mindig szemben vannak egymással. A papírszigetelésű csillagnégyesek egyetlen fonallal vannak lekötve. A színes fonalak megadják a négyesek helyét a kábelszerkezetben.

 

 

6. ábra
Sodrástípusok

 

Ezen négyes egységekből újabb csoportosítással pászmákat képezhetnek vagy koszorú (körgyűrű) alakban épülhet fel a kábellélek. A koszorú legbelső négyeselemét kábelmagnak nevezik. A következő egységben mindkét elrendezéstípusra láthatunk majd példákat.

 

Az optikai kábelek kialakítása mindig attól függ, hogy milyen típusú kábelt szeretnének. A legfontosabb szempont, hogy a szálakat tehermentesíteni kell, olyan védelemmel kell ellátni, ami megakadályozza a behúzásnál, hajlításoknál a szál károsodását, illetve az erőhatások következtében fellépő csillapításnövekedést. Ehhez különböző erősítőelemeket használnak, melyek kiküszöbölik a környezeti erőhatásokat. Az optikai szálakat ezért ellátják egy másodlagos (szekunder) védelemmel is, mely lehet szoros vagy laza illeszkedésű.

 

A szoros köpenyezésű esetben a primer védelemmel ellátott optikai szálra közvetlenül ránövesztik az újabb védelmet, ami meggátolja az optikai szálnak a megengedett mértéknél nagyobb nyúlását, deformációját. A szoros védelem szokásos átmérője 0,9 mm. Ezeket általában belső kábelezésre használják.

 

7. ábra
Szoros és laza köpenyezésű szálak

 

Behúzó kábeleknél laza köpenyezésű szálakat használnak. Ez azt jelenti, hogy egy műanyag csövet alakítanak ki az elsődleges védelemmel ellátott optikai szál(ak) köré. A csőben (pászmában) lévő szabad teret általában víztaszító anyag tölti ki. A laza szerkezetű kábelek esetében a szálnak több mozgástere van, mert az optikai szál hossza valamelyest nagyobb a védőcső hosszánál, ezért lazán, hullámosan helyezkedik el benne. A szálnak így néhány milliméter holtjátéka van, és ez megengedi, hogy a szál és a védőcső külön mozogjon. A szál hossztöbblete körülbelül 1%. Egy-egy ilyen pászma több szálat is tartalmazhat. A jelenlegi gyártástechnológiáknál maximum 12 optikai szálat helyeznek el benne, és ezeket a pászmákat tovább összefogva, SZ sodratot alkalmazva lehet kialakítani a kábellelket. Az SZ sodrat elnevezés a két betű fordított irányú rajzjeléből adódik. A szálaknál ugyanez a helyzet, hol „S" irányba, hol pedig „Z" irányba felváltva sodorják. A sodrásirányt kb. 70 cm-enként váltogatják. Ez a jobb- majd balsodrat teszi lehetővé, hogy a kábelek hajlításánál és hosszirányú nyújtásánál (pl. behúzásnál) a szál, mint egy rugó, kitekeredjen. Ezáltal a szálakra nem adódik át húzóerő, így nem sérülnek.

 

Gyakori megoldás, hogy vak pászmákat sodornak a kábellélekbe. Ez akkor szükséges, ha a vevő által kért szálak száma nem tölti ki a geometriailag stabil szerkezetet. Ilyenkor a vak pászma mérete azonos a védőcsövek méretével, csak nem cső, hanem tömör henger.

 

A behúzó típusú optikai kábelek speciális szerkezeti eleme a központi elem. A központi elem azt a célt szolgálja, hogy a fényvezető szál a szokásos igénybevételek során ne szenvedjen maradó alakváltozást, tartós feszültség ne keletkezzen benne, s az esetleg meglevő mikrorepedések ne növekedjenek a szál felületén. A központi elem anyagát úgy választják meg, hogy annak nagy szakítószilárdsága és nagy rugalmassági modulusa legyen. Ilyen anyag pl. az acél, az üvegszállal erősített poliészter stb. A központi elemeket különbözőképpen lehet elhelyezni a kábel keresztmetszetében. Elhelyezhető centrálisan (a magban), vagy elosztva a fényvezető szálak között, vagy pedig a köpenyben.

 

A távközlési kábelek köpenyszerkezete az alkalmazás területétől függően kerül kialakításra.