Napjainkra négy nagy hálózat alakult ki a távközlésben, melyek egymástól függetlenül kerültek kialakításra. A távbeszélő hálózat a PSTN, az adatátviteli hálózatok, a kábeltévé hálózat és a vezetéknélküli hálózat. A szolgáltatások integrációjának kezdetén erős hatalmi harc kezdődött - a szolgáltatók között -, hogy melyik legyen az alapvető hálózati megoldás.

A multiplexálási módok műszakilag lehetővé tették, hogy a szabad átviteli kapacitást kihasználva más szolgáltatók jeleit is továbbítani lehessen. Különböző szabványok jelentek meg, melyek a különböző jelek másik hálózatba történő illesztését tették lehetővé.

39. ábra
A gerinchálózat szabványos hierarchia szintjei

A távbeszélő hálózat szabványos hierarchia szintjei láthatók a 39. ábrán, melyen feltüntettük az átviteli sebességüket és az átvihető maximális távbeszélő csatorna számát. Ha még azt is hozzávesszük, hogy hullámhossz multiplexálás segítségével egy ilyen csatornából akár százat is továbbítani lehet, akkor látható, hogy az átviteli kapacitás már 4 Tbit/s és a csatornaszám 50 millió körül van. Ennyi telefonösszeköttetésre egyidejűleg nincs szükség, így más szolgáltatások átvitelére is van lehetőség. Igaz, a többi szolgáltatás nagyobb sávszélességet igényel, de belátható, hogy nem az átviteli kapacitás jelenti jelenleg a korlátot.

Az első integráció a szövegátvitelnek a telefonon keresztüli átvitele volt. Ma már természetes, hogy a telefonvonalon keresztül például faxolni is lehet.

A számítógépes adatátviteli összeköttetéseken keresztül megjelentek a kép- majd a hangátviteli megoldások. Sokan jósolták, hogy ezen a vonalon keresztül megoldható lesz az összes jelenlegi szolgáltatás átvitele. Bár ez már ma is lehetséges, gondoljunk csak a VoIP (Voice over IP = számítógépes telefon) megjelenésére, a különböző TV csatornák lekérdezésére.

Ezzel párhuzamosan a telefonösszeköttetéseken keresztül már adatátvitel és képátvitel is megjelenik. Először a videokonferencia vonalak, melyeken keresztül a hang mellett kép is továbbításra került. Később az Internet megjelenésével az adatátvitel is beintegrálódik a telefonvonalas megoldások közé. Ide tartoznak a DSL technikák, melyek közül az ADSL a legelterjedtebb.

A legnagyobb falatnak a képátvitel területén a televíziós műsorszórás szolgáltatási lehetőségének kiépítése volt. Míg a kábeltelevíziós összeköttetésekben megjelent a telefon és az Internet átvitele is, de a műsorszórást - az analóg átviteli mód miatt - külön vonalon kellett megoldani. A képátvitel digitalizálásával elkezdődött a verseny a kábeltévés piac megszerzéséért. Különböző tömörítési eljárások segítségével már Interneten is megjelentek az egyes filmek, műsorok letöltési lehetőségei. A mai technológia mellett már online, azaz letöltés nélkül, „élőben" követhetők a műsorok.

A kérdés már csak az, melyik éri meg jobban, melyik lesz a vezető távközlési megoldás. Az adatátvitelbe kerül be az összes szolgáltatás, a műsorközlők fognak telefont és Internetet szolgáltatni, vagy a telefonvonalakon keresztül valósul meg az összes összeköttetés. Egy dolog már látszik, egy lakásban egy vonalon keresztül fog érkezni az összes szolgáltatás, az előfizetők egyetlen üzemeltetővel lesznek kapcsolatban. Ez nem annyit jelent, hogy egyetlen szolgáltató marad. Egyrészt ugyanarra a szolgáltatásra is több jelentkező lesz, akik közül választani lehet, másrészt egymás között felosztva a távközlés területét, minden szolgáltatónak meghatározott területe lesz.

Jelenleg az előfizetői hálózatban az FTTH rendszer kerül kiépítésre, hiszen ezen az optikán keresztül párhuzamosan tetszőleges szolgáltatás nyújtható.