• Elfojtás: tudatosság fejlesztését szolgáló gyakorlatok, pl. a beszéd, a légzés figyelése.
• Azonosulás: felkutatni és összeírni a tekintélyszemélyektől tanult viselkedésformákat, tulajdonságokat és egyenként változtatni rajtuk.
• Bevetítés: saját értékeink felkutatása; helyes önértékelés; igyekezzünk mások tárgyait önmagunkban elismerni, függetlenítve a tulajdonostól, pl. ahelyett, hogy „Szép ruhád van." - „Tetszik a ruha, amit viselsz."; ha mások dicsérik tárgyainkat, ne köszönjük meg, hanem más választ adjunk: pl. „Szépen berendezett a lakásod." - „Neked mi tetszik benne?").
• Elszigetelés: egész-ség érzés, valódi érzéseink feltárása. Tegyük fel magunknak ezt a kérdést: a jelenben tényleg képes lennék azért az emberért annyit tenni, mint a számomra legfontosabb személyért?
• Meg nem történtté tevés: alázat erényében való fejlődés; tudatosan feltárni hibáinkat mások előtt, így megtapasztaljuk, hogy nem dől össze a világ, ha mások nem látnak tökéletesnek minket, továbbra is szeretettel fordulnak felénk.
• Kivetítés: rendszeres önvizsgálat, önkritika; tudatosítani: csak akkor veszek észre egy hiányosságot a másikban, ha az bennem is megvan.
• Reakcióképzés: az általunk túlzottan hangoztatott nézet vagy cselekedet ellentétének védelmezője szerepébe képzelni magunkat, érveket sorolni fel emellett, megpróbálni elképzelni, milyen érzés arra a másik dologra vágyni; mértékletesség.
• Visszaesés: visszaemlékezni gyerekkori reakcióinkra, viselkedésformáinkra, megfigyelni egyet-egyet, és azt, hogy megjelenik-e stresszhelyzetekben; a legfontosabb pedig a felelősségvállalás.
• Átlényegülés: a szexualitás felfedezése; az egészséges védelem kifejlesztése (pl. ellenállás-gyakorlatok segítségével), öntudat fejlesztése.
• Tagadás: megtalálni a szépséget, a pozitívat mindenben; pozitivitás gyakorlat, pozitív hozzáállás.
• Tünetképzés: saját magunk szeretete; minden nap tenni valamit magunkért, egészségünkért; önszeretet.
• Önbódítás: a bántalmak és a frusztrációk nyílt elemzése, nyíltság.
• Leárnyékolás: a valódi okokkal foglalkozni, a szorongató érzéseket tettekre fordítani; türelem fejlesztése.
• Szerepjátszás: bátorság a játékrontáshoz.
• Tehetetlenség-nyilvánítás: saját erőbe vetett bizalom, remény.
• Érzelmek körülpáncélozása: érzések valódi megélése és kifejezése; érzelemkontroll gyakorlat; szívbéli megélés.
• Eltolás: személyek helyett tárgyak püfölése (pl. párna), ragaszkodni az elsődleges célhoz, célorientáltság.
• Elkerülés: bátorság szembenézni a helyzetekkel; belemenni félelmet keltő szituációkba, kiállni önmagunkért.
• Racionalizáció: érzelmeket, ösztönöket, mint motiváló tényezőket elfogadni, tudatosan tenni ezek szerint; őszinteség.
• Sajnáltatás: mások felé fordulni empátiával, meghallgatni másokat; elhatározni, hogy egy napig, egy hétig, egy hónapig stb. nem panaszkodunk, nem sajnáltatjuk magunkat.

Az énvédő mechanizmusokat sokkal könnyebb felfedezni másokban, mint magunkban. Amit a másikban meglátunk, azzal dolgunk van. Segítséget kérhetünk kineziológustól, hogy tesztelje ki, melyek a legjellemzőbb elhárító technikáink. Nagyon veszélyes a másik ember álarcait, maszkjait levenni, játszmáit feltárni! Óvakodjunk attól, hogy a másikban felfedezett énvédő reakciókat - csupa jószándékból - elmondjuk neki. Az egyetlen járható út a saját hibáinkról, érzéseinkről, problémáinkról beszélni vele. A szeretetteli viselkedés bölcsességgel párosul; a megfelelő helyen és időben adott segítség értéke felbecsülhetetlen - ehhez viszont csak a saját énvédő mechanizmusaink felszámolásán keresztül vezet az út.