A polgári társadalom, a bonyolultabb városi élet az építészettel szemben új követelményeket támaszt. Az egyházi alkotások, bár vannak jelentős emlékei, aránylag a háttérbe szorulnak. A legfontosabb feladat az új igényeknek megfelelő lakások építése, azon belül elsősorban a soklakásos városi bérház. A lakóházak - a bérpaloták - megjelenése általában palotaszerű. A fényűző pompa helyébe a hivalkodástól mentes, szerényebb díszítés lép. Fő törekvés a lakályosság, a meghitt polgári kényelem biztosítása. Megkezdődik a városok vezetékes vízellátása és a csatornázás. A XIX. század harmincas éveitől kezd elterjedni a vezetéken szállított világítógáz használata. A kórházak, iskolák, egyetemek mellett különféle közigazgatási és kormányzati épületek, bíróságok, vásárcsarnokok, könyvtárak épülnek, s a korra különösképpen jellemző új típusokként megjelennek a monumentális emlékművek, a közgyűjtemények bemutatására szolgáló múzeumok s a kereskedelmi tevékenység központjai, a tőzsdék.