A logikai tervezés további műveletekre bontható, melyek általános jellemzőjeként elmondható, hogy nem egymás utáni, hanem párhuzamosan végzett tevékenységek, továbbá, hogy iteratív műveletek.

A logikai tervezés magába foglalja:

• a rendszer működési logikájának tervezését
• a folyamatok (funkciók) tervezését
• az adattervezést
• a felhasználói interfészek tervezését

A rendszer működési logikájának tervezése (funkcionális terv) azt jelenti, hogy az előzetes tervnek megfelelően (rendszerjavaslatban szereplő) a rendszert jól körülhatárolható részekre kell bontani. A tervezésnél különféle elvek alkalmazhatók. A döntést befolyásolja, hogy az információs rendszer milyen célokat, milyen felhasználói kört szolgál. A pénzügyi, számviteli rendszerek tervezésénél mindig nyilvántartási, elszámolási tevékenységek szerinti alrendszereket alakítanak ki. Így pl. főkönyvi, pénzügyi, tárgyeszköz-gazdálkodási, készlet-nyilvántartási és beszámfejtési alrendszerekre bontható a számviteli rendszer. A vezetői információs rendszerek esetén az egyes lekérdező funkciókat a vertikális szinteknek megfelelően bonthatjuk fel. Ez azt jelenti, hogy külön tervezzük az adatbázis karbantartási funkcióit és vertikálisan, szintenként a lekérdezési rendszerfeladatokat. A hálózatra tervezett rendszerek esetén a fejlesztők gyakran döntenek úgy, hogy a különböző felhasználói csoportok, jogok szerinti funkciókat csoportosítják.

Mielőtt a funkciótervezéssel foglalkoznánk, ismerjék meg a funkció fogalmát.

A funkció a rendszer azon feldolgozási folyamatainak halmaza, melyeket a felhasználó meghatározott igényének kielégítése céljából egyetlen egységként kell kezelni, illetve kell tudni végrehajtani.

Hozzá tartozik az elvégzéshez szükséges input, az eredményként elvárt output, valamint magának a feldolgozásnak (lekérdező vagy karbantartó) a leírása. A funkciók azok a feldolgozási egységek, amelyeket a fizikai tervezés kiindulópontként használ, és amelynek alapján a programspecifikáció egységei létrejönnek. Általában egy funkció egy programmá alakul.

A funkciókat többféle módon csoportosíthatjuk:

• A feldolgozás típusa szerint lehet lekérdező, karbantartó
• A megvalósítás módja szerint lehet on-line, off-line (azonnali/nem azonnali elérés)
• A kezdeményező szerint vannak felhasználói és rendszerfunkciók.

Valamennyi csoportosításnak jelentősége van, ugyanakkor a tervezés szempontjából a leglényegesebb, hogy egy funkció lekérdező vagy karbantartó. Nézzük meg mit jelent e két funkciócsoport logikai tervezése.

A lekérdező funkciók a rendszer mindenkori adatbázis-tábláinak felhasználásával, valamilyen algoritmus segítségével standard vagy egyedi felhasználói követelmények teljesítését célozzák. E funkciók tervezéséhez logikai szinten a leglényegesebb az adatmodell-kialakítás. Éppen ezért a lekérdező funkciók tervezése. pontosabban a felhasználói követelmények kielégítésének ellenőrzése már az adatmodell kialakításával megkezdődik.

Tervezési szempontok:

• fontosnak látjuk a lekérdező funkciók felhasználók szerinti csoportosítását,
• a lekérdezések tervezésében a szabványok alkalmazását, továbbá
• a szoftver ergonómiai szempontok figyelembe vételét.

A karbantartató funkciók célja valójában az adatmodell aktualizálása. Az adatok karbantartására azért van szükség, hogy a visszakereséshez mindig valósághű, naprakész értékekkel álljanak rendelkezésre, azaz az adatok tükrözzék a bekövetkezett változásokat. Mind a lekérdező, mind a karbantartó funkciók tervezése valójában szorosan összefügg az adattervezéssel, a választott adatkezelési móddal.