Tulajdonképpen a leghétköznapibb technika, ezt gyakoroljuk, mikor bélyegzőt használunk, de meglehet, hogy már az óvodában kipróbáltuk, mikor félbevágott krumpliból különböző nyomóformákat farigcsáltunk.

Lényege, hogy a nyomóelemek kiemelkednek a nyomóforma (dúc) felületéből, így hengerrel festékezhetővé válnak, a rajz a nyomtatás után kerül a papírra.

Ilyen eljárással készültek a fametszetek, de a már említett 42 soros Biblia is Johannes Gutenberg nyomdájában 1440 körül. Sokáig egyeduralkodó technika volt a nyomdászatban is, míg a múlt század hetvenes éveiben az ofszetnyomás háttérbe nem szorította.

Mára a magasnyomás a nyomdászatban perifériára szorult, prégelésnél használják leginkább, ez az az eljárás, amikor valódi fémhatást érnek el például egy csomagolás dobozán azzal, hogy fémmel bevont fóliát hőkezeléssel nyomnak át a hordozó felületére.

Az előző részben bemutattuk a 42 soros Biblia egy lapját, most a történeti hűség kedvéért álljon itt egy oldalpár abból az 1377-ben, Koreában készült kiadványból, amely a mozgatható betűk terén néhány évtizeddel megelőzte Gutenberg találmányát.

5. ábra