A 19. században újra felbukkan egy némileg feledésbe merült technológia, a szitanyomtatás. A textiliparban használják, ahol filmnyomtatásnak nevezték el. Főleg a lyoni selyemiparban volt használatos, selymek díszítésére. Kialakulásáról keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt használták textilfestésre.

A nyomóformát akkor fakeretbe erősített selyemszövet alkotta, ráragasztott rizspapírból kivágott sablonnal. A módszer maga nem sokat változott, de ma már modernebb anyagokat és gyártástechnológiát alkalmaznak. A szitaszövetek különböző sűrűségűek, és többnyire fototechnikai úton készítik a nyomóformát. Szitanyomással olyan anyagok nyomtathatók, amik mással csak nehezen, vagy egyáltalán nem. Alkalmas enyhén domború felületek nyomására például, de használják ún. formalakkozásra is, kisebb példányszámok esetén (a formalakkozás egy felület részleges lakkozását jelenti, olyankor alkalmazhatjuk, ha például egy autógumit ábrázoló képen csak a dísztárcsát akarjuk csillogóvá tenni.

Szitanyomó eljárással készültek híres művésznyomatok is, ilyenek például Andy Warhol híres sztárportréi is.

8. ábra
A fenti ábrán a szitanyomás sematikus vázlatát láthatjuk.