Ez a felosztás tűnik a legegyszerűbbnek. A két nagy csoportot mindenki ismeri, vezetékes és vezeték nélküli távközlésről beszélünk. Míg az első esetben az átviteli közeg a levegő, addig a vezeték már többfajta lehet. Hagyományosan az információ nagy távolságra történő átvitelét fémkábelek segítségével valósították meg. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az üvegszál mint közvetítő közeg.

A két hálózat (vezetékes és vezeték nélküli) kiegészíti egymást, más alkalmazásoknál használják, valamint más előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. Míg a vezeték nélküli összeköttetéseknél nagyon nagy előny a mobilitás, addig vezetékes esetben a sávszélesség sokkal nagyobb lehet.

A hagyományos, fémkábelekkel megvalósított összeköttetések egyszerűbb kiépítést igényelnek, ezáltal olcsóbb a telepítésük mint az optikai kábeleké. Ezzel szemben az optikai kábel az átviteli sebesség, a sávszélesség és áthidalható távolság tekintetében messze meghaladja a rézkábelek paramétereit.

Telepítésnél figyelembe kell venni a megvalósítandó szolgáltatásokat, az átvitt jelek sávszélességét és a kábel hosszát. Nem biztos, hogy lakáson belül - 1-2 méteres távolságban - minden esetben optikait kell alkalmazni. Ezért kerültek előtérbe a vegyes - réz és optikai - kábeles megvalósítások. Ez annyit jelent, hogy egy adott elosztó pontig optikain történik az átvitel, míg az előfizető felé a maradék szakasz hagyományos rézkábelekkel lesz kiépítve.