1.    Projekció

A nem tudatosuló nem kívánatos késztetés, érzelem vagy indulat másik személyre irányítása úgy, hogy azokat a tudat szintjén a másiktól eredőként érzékeli.

2.    Áttolás

A konfliktus feszültsége az eredeti helyett egy másik személyre irányul.

3.    Regresszió

A fejlődés már túlhaladott szintjére, viselkedésformájára történő visszalépés. Pl. testvér születésekor újra pelenkás lesz a már szobatiszta gyerek. A konfliktus a fantáziában oldódik fel.

4.    Tagadás

Pl. halálos betegség el nem fogadása.

5.    Túlkompenzálás

Egy frusztráció önérték-növelő ellensúlyozása egy másik terület túlhangsúlyozásával.

6.    Identifikáció

Tudattalan azonosulás személlyel, értékkel, viselkedéssel, hozzáállással.

7.    Racionalizáció

A szorongás valódi oka a tudat szintjén elfogadható, ésszerű, de hamis okkal helyettesítődik.

8.    Reakcióképzés

A nem kívánatos késztetést vagy frusztrált törekvést az eredeti késztetéssel ellentétes törekvés, magatartás megvalósítása nyomja el.

9.    Intellektualizáció

A szorongás intellektuális absztrakciók, magyarázat, megoldás keresésében enyhül (vallástanulmányok, pszichologizálás).

10. Improduktív fantázia

A feszültség a fantáziában oldódik fel.

11. A Szublimáció

A konfliktus feszültségét társadalmilag és egyénileg is elfogadható produktumokban dolgozza ki (pályaválasztás, alkotás).

Az énkép nem formálódik egész életünk során. Gondolkodó fiatalként már mi is rendelkezünk egy önmagunkról viszonylagosan állandó képpel.

Önértékelésünk skálája a pozitívtól a negatívig terjedhet. A visszajelzések miatt tudatunkban kialakulhat egy én-védő technika. Ekkor a már önmagunkról kialakult kép szinte védi, ellenállóvá teszi az embert az újabb hatásokkal szemben. Az énkép szinte megmerevedik, maszkká válik, amely az ellenkező információkat kirekeszti önmagából. (Például az emberekkel csak akkor tart fenn kapcsolatot, ha róla hasonlóképpen vélekedik, mint önmaga. Vagy csak a számára fontos személyek véleményére ad, a többit figyelembe sem veszi. Gyakran úgy védekezik, hogy a „kínos" információkat meg sem hallgatja. Így nem borul fel belső egyensúlya.)

A pozitív önértékelésű személyekre elkerülő viszonyulás a jellemző. Általában kevésbé veszik észre rossz tulajdonságaikat. A külső „vészjelzéseket" inkább kicsinyítik, mintsem hogy felnagyítanák.  A konfliktusokat hajlamosak elsimítani.

Ezzel ellentétben a negatív önértékelésűek kiélezik a helyzeteket, érzékenyen fogják fel a környezet negatív jelzéseit, ingerlékenyek, védekezésre-támadásra készek és nehezebben alkalmazkodnak.