2.5. OK-keret
Önismeretünket két dolog határozza meg legerősebben, a saját önmagunkról alakított képünk, az éntudat, és mások rólunk alkotott képe, amilyennek szerintünk mások képzelnek bennünket: az énkép.
Attól függően, hogy mennyire fontos nekünk a mások rólunk kialakított véleménye, lehet valaki:
- külső kontrollos
- vagy belső kontrollos
Ha fontos nekünk, hogy mások mit gondolnak rólunk, ez a kép erőteljesen befolyásolja a viselkedésünket és a magunkról kialakított képet, míg, ha a saját szemünknek, saját meggyőződésünknek hiszünk, akkor mások véleménye nem alakít annyira bennünket. Ezeknek a középértéke elfogadott (nem jó vagy rossz).
A szélsőségek, a túlságosan mások szavára hallgató, vagy teljesen öntörvényű ember, a végletes szint, és egészségtelen.
Eric Berne nyomán alakult ki és az önmagunkhoz ill. másokhoz való elfogadó vagy elutasító viszonyulás variációit tartalmazó OK keret:
-/+ én nem vagyok OK te OK vagy
úgy látjuk a Világot, mintha csak nekünk nem sikerülne semmi |
+/+ én OK vagyok te OK vagy
Ez a helyzet önbizalom és bizalom meglétét jelzi |
-/- én nem vagyok OK te nem vagy OK
a legrombolóbb, mert hiányzik az ősbizalom, az ilyen ember sem magában, sem másokban nem bízik |
+/- én OK vagyok te nem vagy OK
önmagában bízik, másokban nem |