„A magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit." Virginia Satir

Önismeretszerzésünk fejlődéséhez a legtöbb információ emberektől érkezik. A visszajelzések lehetnek helyesek, de hamisak is. A tapintat és a jó modor sokszor akadályozza, hogy felnőtt emberek őszintén elmondják egymásról, a másik ember viselkedéséről véleményüket. Fölénk rendelt főnökeink, munkahelyi vezetőink pedig néha gátlástalanul, ezért néha túlzásokba esve fejezik ki negatív ítéletüket.            

Hogy önismeretünk számára mégis jól tudjuk ezeket a hozzánk érkező „üzeneteket" is kódolni, a következő pontokban feltárt lehetőségeket igyekezzünk minél inkább kihasználni!

• Mindenekelőtt a beszéden kívüli kommunikációs csatornáinkat kell figyelni. A bólintás, mosoly, tekintet, gesztus fokozhatja, vagy csökkentheti a hallott információt. Ha a metakommunikációs jelzésekre tudatosabban figyelünk, hitelesebb és őszintébb lesz társunk közlése. Önértékelésünk biztosabb információt kap.
• A valódi közösségekben, ahol tartós az együttlét, őszintébb a párbeszéd. Ismeretek szerzésében legjobban segíthetnek az osztálytársak, a barátok és sporttársak. Dicséretük és ösztönzésük őszintébb, mint egy alkalmi beszélgetőtárs pillanatnyi, számunkra hízelgő értékelése. A kritika is könnyebben elviselhetőbbé válik egy konstruktív közösségbe.
• Hatékony eszköz az önmegfigyelés. Néha feltehetjük magunknak is a kérdést: Miért viselkedtem éppen így vagy úgy? Mi lehetett ennek az oka?
• Keressük, ami bennünk értékes, gyengeségeinkkel tisztában lenni legalább ennyire fontos, hogy tudjuk, miben lehet fejlődnünk.
• Ne várjunk magunktól lehetetlent. A túlzott elvárásoknak úgysem tudunk megfelelni és önbecsülésünk romlik tőlük.
• Legyünk tudatosak, és időről időre tűzzünk ki magunknak célokat és rendeljük a célok mellé eszközöket. Ha nincs konkrét célunk, nincs mit elérni és az élet csak lepereg és elmúlik.
• Sose hasonlítgassuk össze magunkat másokkal. Ugyanis, ha a kapott kép ránk nézve negatív, akkor önbecsülésünk sérülhet, ha pedig pozitív, csökken az ösztönzés önmagunk jobbítására. Eredményeinket önmagunkhoz mérjük!
• Fogadjuk el magunkat hibáinkkal együtt, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal
• Pályaválasztás idején a pályaválasztási tanácsadás, házasságkötés előtt az egyházi, vagy pszichológiai tanácsadás, szülő-gyermek konfliktus esetén a nevelési tanácsadás intézményi formáit használhatjuk.
• Szakképzett vezetők által irányított önismereti csoportok is segíthetik ismeretszerzésünket önmagunkról. Fontos, hogy ilyen csoportokba csak kellő körültekintéssel vegyünk részt! A személyiségfejlesztő tréningek vezetése külön szakembert igényel.

Szülőként akkor tehetünk legtöbbet gyerekeinkért, ha gyakran és odaillő pillanatban alkalmazzuk a dicséretet, pozitív visszajelzéseket. De vigyázat, sem az érdemtelenül adott dicséret, sem a megérdemelt, de visszajelzés nélkül maradt teljesítmény nem vezet egészséges önismerethez.