Az érzelmek egész életünket végigkísérő jelenségek. A XXI. századot az érzelmek századának nevezték el a pszichológiában, jelezve, hogy milyen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk az érzelmeknek, mint életünket alapvetően meghatározó jelenségeknek. Ma már természetesen beszélünk az érzelmi intelligenciáról, melynek ugyanolyan fontosságot kell tulajdonítanunk, mint az értelmi intelligenciának. Az alábbiakban csupán az ismeretek felszínét tudjuk megérinteni, de reméljük, hogy felkelti az Ön érdeklődését, és esetleg későbbi tanulmányai folyamán mélyebb ismereteket fog szerezni erről a fontos témáról

Az érzelem az a pszichikus jelenség, amely a külső vagy belső történéseknek a szervezettel kapcsolatban pozitív vagy negatív jelentőségét közvetlen élmény formájában jelzi, és egyben a pozitív érzelmi állapot fenntartására, illetve a negatív érzelmi állapot megszüntetésére irányuló viselkedésre késztet. Alapvető jelentőségű motiváló tényező.  Önmagunkhoz, környezetünkhöz való szubjektív viszonyulás. Az érzelmek színezik a megismerő  lelki jelenségeket, segítik, vagy gátolják a cselekvések létrejöttét, végrehajtását, minősítik cselekedeteinket. Kifejezik állásfoglalásunkat a világ jelenségeivel, dolgaival szemben. Az emóció szó és a motiváció ugyanabból az igéből (movere-mozgatni) származatható.  Érzelmeinket is a 2. jelzőrendszer irányítja. Arról nem tehetünk, hogy valakit szimpatikusnak találunk vagy sem, bár élményeinknek, szemléletünknek, erkölcsi normáinknak ebben is szerepük van, De tetteinkért, a hozzá való viszonyunkért már felelősséggel tartozunk.  Ha rosszul motiválnak minket érzelmeink a cselekedeteinkben, akkor lehet, hogy egy életre nem tudjuk elfelejteni. (lelkiismeret). A bennünket ért kudarcok érzelmi átélése éppen ezért nagy próbatétel, melynek következménye frusztráció, majd pszichés betegségek lehetnek.  A személyiség különbözőképpen reagál (érzelmekkel) a környezet ingereire, különböző lelki-testi kifejeződései vannak. 

Az érzelem

Cselekvéseinket mindig valamilyen érzelem kíséri. A világhoz, másokhoz, a tárgyakhoz, jelenségekhez, önmagunkhoz való viszonyt jelent. Polarizált állapot. Az érzelem mindig motivál, aktivizál, tevékenységre serkent. Az emberi viselkedés, cselekvés kiváltásának tényezője. Az ember életében a minősítéshez kapcsolódik. Valamire ösztönöz vagy visszatart. Az érzelemből származtatjuk az érdeklődést és a motivációt. Jellemzője a szubjektivitás. Mindig érzelem-párokban gondolkodunk (öröm-bánat, szimpátia-antipátia stb.). 

Érzelmeink fiziológiás kifejeződései

• felgyorsul a pulzus (izgalom, félelem)
• lelassul a pulzus (kiegyensúlyozottság, megnyugvás)
• megnő a vérnyomás
• hányinger, hányás
• gyakori vizeletürítés
• hasmenés
• torokszárazság
• remegés, remegő hang
• vércukorszint csökken/emelkedés

Testi kifejeződés

• arckifejezés (pl. mosoly, sajnálkozás  vagy mogorva arc)
• hangszín
• testtartás (fájdalom vagy félelem estén pl.)
• sírás, jajgatás
• eszméletvesztés
• shock

Jelzi az egyén állásfoglalását környezetéhez. Az érzelmek fontosak, mert színezik a mindennapjainkat, segítik a megfigyelést, a tevékenységeket és az alkalmazkodást. Az emberrel született érzelmi reakciók száma kevés, azok elsősorban a biológiai szükségletekkel kapcsolatosak (szociális mosoly). Az érzelmek számát  és differenciáltságát az ember egyéni fejlődése során szerzi meg. Minél ingergazdagabb környezetben nő fel, él valaki, annál differenciáltabbak lesznek érzelmei. Befolyásolja a kultúra,  a nemzetiség, élőhelyünk sajátosságai, a vallásunk stb.