Az ún. alföldi festészet képviselői, Koszta József, Tornyai János, Nagy István, némileg Rudnay Gyula, a szolnokiak egy része, a debreceni Holló László és sokan mások, akiket a nép élete, a paraszti környezet érdekelt, sokkal statikusabban szemlélték a valóságot, mint az ún. városi művészek. Koszta József festészete - habár végigkísérte a két világháború közötti korszakot - lényegében már az előző periódus végére megérlelődött. A húszas-harmincas években festett tanyaképei a korábbiak változatai. 1920 körül még eljutott néhány különös finomságú portréig, amelyekben új törekvések is felsejlenek („Tányértörlő"), a továbbiakban azonban a korábbi megoldásokat variálta. Habár Koszta, akárcsak Tornyai, Nagy István vagy mint Rudnay, a paraszti életmódhoz közel álló életformát választott, figyelmüket a valóságnak egy-egy őket különösen érdeklő részletére irányították, s a rokon életformát más-más oldalról ábrázolták. 

Nagybánya hagyományának továbbélését biztosította az 1920-as főiskolai reform, valamint Réti István, Glatz Oszkár, és Benkhard Ágoston főiskolai tanári munkássága. A nagybányai örökség vállalását elsősorban a Gresham és részben a KÚT művészei hangsúlyozták, s az adott viszonyok között főként a nagybányai festő magatartás-etikáját jelentette, nem valamiféle stiláris-metodikai kötöttséget. De a nagybányai örökség ennél sokkal szélesebb körben igen közvetlenül hatott, tovább élt a pályakezdő Szentiványi Lajos vagy Iván Szilárd művészetében, a szentendrei művészekhez tartozó Diener-Dénes Rudolf festészetében és sok más festő munkájában, akik szinte napjainkig közvetítik az eredendő nagybányai természetművészet ideált. Ide sorolható Csók István vérbő, humorral, életkedvvel teli, egyre színesedő festészete. A posztnagybányaiság azonban egy - a fentivel nem egészen azonos - magatartásforma, amelyben a nagybányaiság kétségkívül a világtól, közélettől való elvonulás, elzárkózás etikai biztonságérzetét jelentette. Nagy művészegyéniségek más-más jellegű egyéni megoldásokat kerestek, és többségük, különösen a negyvenes évek kiélezett történelmi helyzetében nem zárkózott el az elől, hogy az antifasiszta egységfrontban állást foglaljon. Hatásuk széles körű volt és tartós, tulajdonképpen az 1950-es évek közepéig töretlen.

123. ábra
Csók István: Úrvacsora