A növekvő vállalati méretek, az erőteljes termelési diverzifikáció és a vállalat növekvő internacionalizálódása indukálta e forma alkalmazását.

Az elsődleges munkamegosztás e szervezeteknél tárgyi elvű, azaz termékek vagy vevők, vagy földrajzi értelemben vett piaci régiók szerint tagolják a szervezetet (területi elv), illetve alakítanak ki szervezeti egységeket. Az így kialakított relatíve autonóm egységeket nevezzük divízióknak.

A vállalati szintű feladatok és célok érvényesítése érdekében az irányítási, koordinációs és ellenőrzési tevékenységet a központi egységek látják el. Ezen egységek munkáját általában a törzskarok segítik. A divíziók viszonylagos önállóságot élveznek. A divíziók működéséhez saját irányító és végrehajtó apparátust kell kialakítani, mely során a funkció szerinti munkamegosztás elvét követik.

A divizionális szervezet legfontosabb strukturális jellemzői:

• a munkamegosztás tárgyi vagy regionális elvű
• funkcionális irányító, ellenőrző és szolgáltató egységek a központban
• a döntések decentralizáltak a központ és a divíziók viszonylatában
• a divíziókon belül a döntések centralizáltak
• a divíziók közötti horizontális koordináció nem jellemző
• a koordináció pénzügyi és controlling rendszer segítségével történik

A gyakorlatban a divíziók eltérő feladat- és hatáskörrel rendelkező felelősségi és elszámolási egységként kerülnek kialakításra.

A gyakorlatban alkalmazott divíziótípusok:

1. Cost-center (önálló költségközpont). A divízió vezetőjének felelőssége a működési költségek alakulásához kötődik.
2. Profit-center (önálló nyereségközpont). A divíziókat önálló nyereségképző helyként kezelik. A divízió vezetősége a működési költségeken túl a bevételek alakulására is kiterjed.
3. Invesment-center (önálló tőkeallokációs központ). A divízió vezetésének felelősségi köre tovább bővül, a cég vezetősége a tőke működtetését rábízza a divízióra. A divízió vezetése, az összvállalati érdekek figyelembevételével, saját hatáskörben dönt a tőkeszerzés és felhasználás mikéntjéről.

A következő ábrán a divizionális szervezetek egy lehetséges struktúráját láthatjuk.

A divizionális szervezeti forma előnyei:

• a stratégiai és az operatív feladatkörök szétválaszthatók, így a vezetés jobban koncentrálhat a stratégiatervezésre;
• a divíziók számára világos célok határozhatók meg;
• erőteljes piaci orientáció, a piaci változások közvetlenül csak az egyes divíziókat érintik;
• alacsonyak a horizontális koordinációs költségek;
• teljesítményre ösztönző felelősségi és érdekeltségi rendszer.

A divizionális szervezeti forma hátrányai:

• a stratégiai és az operatív feladatok nehezebben integrálhatók;
• decentralizációval járó létszámnövekedés, párhuzamos funkciók;
• divízió egoizmus.