Az előző részben említett adó illetve vevő aktív optikai elem, mivel energiára van szüksége ahhoz, hogy működjön. A közéjük iktatott optikai szakasz azonban passzív elemekből áll, azaz működésükhöz nincs szükség semmilyen külső energiaforrásra.

A passzív elemeknek nagyon sok fajtája létezik, de mindegyikben van egy közös tulajdonság, hogy csillapítással rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy a kiépítésnél ügyelni kell arra, hogy az összes beiktatott elem csillapításának összege ne haladja meg a maximális megengedett mértéket.

Az optikai szálaknak - mint a korábbi fejezetben már láttuk - különböző a csillapítása az egyes átviteli ablakokban. Például 1300 nm-en a kvarcüveg fajlagos csillapítása, azaz az egy kilométerre számított csillapítása a₁₃₀₀ = 0,36 dB/km. Ha túl hosszú, például 50 km-es szakaszt szeretnénk kiépíteni, akkor a csillapítás már

α_50km = 0,36 [dB/km] _˙ 50 [km] = 18 dB lesz.

Sajnos figyelembe kell venni még az optikai szakaszokon megvalósított kötéseket is. Általában 2 km-enként hegesztett kötés található benne, melynek az értéke egyenként a_hegesztés = 0,05 dB. Ennél az értéknél nagyobb a csatlakozóval ellátott kötések csillapítása (a_csatlakozó = 0,5 dB), ezért fontos, hogy ezt a kötésfajtát minél kevesebbszer alkalmazzák.

A fentieken kívül csillapítást okoznak még a beiktatott elemek és eszközök, ilyenek lehetnek a szűrők, a csillapítók, a splitterek és optocsatolók, a tükrök, a kapcsolók, de ide tartoznak a modulátorok, multiplexerek is. Ezekről az eszközökről egy későbbi fejezetben esik szó.

Ezek után a szakasz maximális csillapítása az alábbi képlet szerint alakul:

ahol L a szakasz hossza.

Megjegyzésként: a csillapítás értékeket dB-ben kell megadni, mert ebben az esetben az összcsillapítás egyszerű összeadással számítható. Amennyiben a fentieken túl még figyelembe vesszük a tartalék képzését, vagy az öregedésből és javításokból származó többletcsillapítást, akkor ezeket az értékeket is hozzá kell számítani a szakasz teljes csillapításához.