A csillapítás változását a kábelszakasz hossza mentén egy diagramban ábrázolják, ezt nevezik csillapításdiagramnak. A vízszintes tengelyen tüntetik fel a hosszt km-ben, míg a függőleges tengely mentén a jelszintet dB-ben.

Mielőtt a fenti példánk diagramját ábrázolnánk, a jelszinteket nézzük meg egy kicsit közelebbről. Az adó jelszintjével látszólag nincs semmi gond, hiszen a kimeneti jelének tűrése nem haladhatja meg a δ = 0,5 dB-t. Ez érthető is, hiszen ha nagy lenne a jelszintingadozás, akkor nem lehetne pontosan megállapítani a beiktatható csillapítást, s ezáltal az áthidalható távolságot.

A vételi szint már nem ilyen egyértelmű. A vevőérzékenység ugyanis függ az átviteli jel sebességétől, hullámhosszától és a megengedett hibaaránytól is. Meg kell tehát mondani, hogy milyen paraméterekkel akarják alkalmazni az adott detektort.

16. ábra
A csillapításdiagram értelmezése

Még egy probléma merülhet fel a tervezés során. Amennyiben a szakaszunk túl rövid, azaz csak 3-5 km, akkor a szakasz végén még előfordulhat olyan magas jelszint érték, melyet a vevő már nem tud detektálni. Ha a vevő maximális vételi szintjénél nagyobb optikai jel érkezik, akkor az eszköz túlvezérlődik, torzul a jel, ami például a hibaarány romlásához vezethet. Nagyon nagy beérkező jel esetén a vevő meghibásodik. Ezért ilyen esetekben egy csillapítót is el kell helyezni a szakaszon, hogy a helyes működés biztosítható legyen.

17. ábra
Példa csillapításdiagramra

Végül nézzük a kidolgozott példa csillapításdiagramját (17. ábra). 0 km-nél az adó jelszintjével indul a görbe, mely 0 dBm. Azonnal 0,5 dB csillapítást iktattunk be, ez a szakasz végére szerelt csatlakozóból származik. Látható, hogy a görbén 2 km-enként egy kis ugrás van, ennek oka a hegesztett kötések által okozott csillapítás (0,05 dB).

Mivel a szakasz nagyon hosszú lenne, melyet nem tudnánk ilyen kis helyen ábrázolni, ezért hullámos vonallal jelöltük, hogy ugrottunk egyet a szakaszon. Ez a hossztengelyen a km-ekből is látható.