Nézzünk egy példát egy kábelszakasz csillapítás-kiosztására. A két állomás legyen egymástól 30 km-re. Figyelni kell arra, hogy a két állomás (adó vevő) távolsága kisebb, mint a nyomvonal hossza, hiszen egyenes vonalban nem lehet kábelt fektetni, nem beszélve az épületen belüli szakaszról. Ennél hosszabb kábelre van szükségünk, mivel a kötéseknél tartalékot (2x15 m) kell biztosítani. Általában ennek a hosszát ismerjük, viszont a tervezésnél figyelembe kell venni, hogy a szál hossza még ennél is nagyobb. Ez a laza szerkezetű kábelrendszerből adódik. Ezt a hosszat nevezik optikai hossznak. A nyomvonal, ahol a kábelt lefektették, 34,2 km volt, az optikai hossz ennél valamivel nagyobb, mérések szerint L_opt = 35,425 km. Ezen a szakaszon (2 km-enként) van n = 17 db hegesztett kötés plusz kettő a rendezőnél, ahol a kifejtett kábelekhez a pigtail-eket hozzákötötték.

15. ábra:
Példa csillapítás számításra

A rendszerben található még két csatlakozóval ellátott kötés a rendező kereten. Először számítsuk ki az átviteli közeg csillapítását a csatlakozókkal együtt. Az optikai szál fajlagos csillapítása a1300 = 0,36 dB/km, a maximális megengedett értéke ennél valamivel magasabb amax = 0,38 dB/km. A kötések csillapítására megadott maximális érték aheg = 0,08 dB darabonként. A mai hegesztések már olyan tökéletesek, hogy a kötések átlaga nem haladja meg a 0,01 dB értéket. A csatlakozókra vonatkozó előírás az acsatlakozó = 0,75 dB-nél nagyobb értéket nem engedi meg, de ma már átlagban 0,5 dB körül van a csillapításuk.

A kérdés az, milyen csillapítás értékekkel számoljunk. Ha biztosra akarunk menni, akkor a lehetséges legrosszabb értékekkel számítjuk ki a veszteséget (worst case módszer) és erre tervezünk. Vannak más módszerek is, mint például az optimális csillapításértékre történő kalkuláció.

A két számítás között több mint 15% különbség van, azaz nem mindegy, mikor hogyan számolunk. Ha csak megközelítőleg szeretnénk kapni egy értéket arra vonatkozólag, hogy mennyi az áthidalható távolság, akkor a 2 km ~ 1 dB-lel saccolhatunk.

A tervezésnél azonban más szempontokat is figyelembe kell venni, mint például az öregedés hatása miatti csillapításnövekedést, vagy a javításnál beletett újabb plusz csillapításokat is (új kötések létesítése kábelvágás miatt). Ezek számítására is vannak módszerek, sőt programok, de az egyszerűség kedvéért hozzá kell még számítani 3 dB tartalékot.

Vizsgáljuk meg a másik oldalt is: mennyi az a beiktatható csillapítás, melyet a rendszer elvisel. Ehhez ismerni kell az adó kimenő teljesítményét (P_adó = tipikusan 0 dBm) és a vevő érzékenységét (vevőtől függ, egy tipikus érték: P_vevő = -38 dBm). Ebből következik, hogy a két állomás közé beiktatható csillapítás:

P_adó - P_vevő = 0 - (-38) = 38 dB. A számított legrosszabb érték is 16,03 dB + 3 dB tartalék, ami annyit jelent, hogy ilyen jó minőségű adó-vevő párt fölösleges ehhez az összeköttetéshez felhasználni, a rendszer tartaléka kb. 19 dB.