Az optikai kábelhálózatok kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a hálózatrész hova kerül kiépítésre. Ez fogja meghatározni egyrészt, hogy milyen kábeltípus alkalmazható. A másik fontos szempont, hogy a kábelen milyen adatátvitelt valósítanak meg, hiszen ettől függ az alkalmazott szál száma. Ezen kívül hatással van az áthidalható hosszra is, hiszen ettől függ, milyen passzív elemeket kell elhelyezni az optikai szakaszon. És végezetül a legfontosabb átviteli paraméter a csillapítás, mely a szakasz hosszát korlátozza.

A kábeltípusokat nem ebben a fejezetben részletezzük, itt csak  - a teljesség igénye nélkül -  áttekintettük a különböző fajtákat.

Az átviteli formáknál megpróbáltuk áttekinteni a mai átvitelnél alkalmazott rendszereket. Volt szó az analóg és a digitális rendszerekről, az egyirányú és kétirányú összeköttetésekről, valamint az egyszálas és kétszálas kivitelről.

A fejezetben a hangsúlyt a csillapítás számításra tettük, mert ez az alapja a megengedhető szakaszhossz megállapításának. Mint láttuk, minden közbeiktatott elemnek csillapítása van, ezért jól megfontolandó, milyen eszközök kerülnek beiktatásra az átviteli útba. Nem mindegy például, hogy 1300 vagy 1550 nm-es hullámhosszt alkalmazunk, hiszen ez befolyásolja a csillapítást. A hegesztés jobb, mint a csatlakozós kötés, ezért ez utóbbit lehetőleg csak a szakaszok végpontjain alkalmazunk.

Jó átláthatóságot biztosít a csillapításdiagram felrajzolása. Nyomon követhető a csillapítás változása a szakasz hosszának függvényében.