Mindennapi életünkhöz hozzátartozik a stressz, a különböző dolgok miatti idegeskedés, feszültség, esetleg rosszkedv. Néha úgy érezhetjük, hogy a dolgok borzasztóan összejöttek, nem látunk kiutat, és emiatt tartósan szoronghatunk is, vagy érezhetjük magunkat tartósan idegesnek, rosszkedvűnek. Tekinthetjük ezt a mindennapi élet természetes velejárójának is, ennek ellenére nem muszáj hagynunk, hogy úrrá legyen rajtunk!

Mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a tartós idegesség, feszültség kialakulását?

A dolgainkat, ha lehet, előzetesen megállapított napirend szerint végezzük. Ez meggátolja azt, hogy a feladatok és problémák feltorlódjanak, és időzavarba kerüljünk. Minden nap hagyjunk időt a lazításra (ha többet nem is, csak fél órát), és a hétvégék legalább egy részét mindig töltsük pihenéssel. Rendszeresen iktassunk be a hétköznapjainkba aktív pihenéssel járó tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat végzünk, amelyek igazi, a hétköznapokból kizökkentő élményekkel járnak: pl. kirándulás, buli, együtt elmenni másokkal valahova stb. Ez elsősorban azoknak fontos, akiknek a munkájuk és a háztartás tölti ki szinte minden idejüket, vagy olyan nagy az iskolai leterheltségük, hogy otthon is egész nap tanulnak. Ha van rá lehetőségünk, mozogjunk rendszeresen (ez nem feltétlenül sport kell legyen, lehet biciklizés, tánc, kocogás, túra stb.) Bármennyire is túl vagyunk terhelve, ne hanyagoljuk el az együttléteket barátainkkal, rokonainkkal vagy más számunkra fontos emberekkel, rendszeresen fordítsunk időt a velük való közös kikapcsolódásra és rendszeres beszélgetésekre.

Mit tehetünk azért, hogy egy súlyos problémán ne boruljunk ki túlságosan?

Ha valami problémánk van, mindenképpen beszéljük meg azt valakivel, aki számunkra fontos és bizalmas ember. Nincs olyan dolog, amit teljesen egyedül, magunkra hagyatva kéne megoldanunk! Nem baj, ha érdemi tanácsot senki sem tud adni, sokkal fontosabb az, hogy legyen valaki, aki meghallgat minket, és együtt érez velünk. Ha úgy érezzük, nem tudunk valamit egyedül megoldani, minél előbb keressünk baráti vagy rokoni, illetve egyéb segítséget. Ha úgy érezzük, környezetünkben nincsen senki, akihez fordulhatnánk, forduljunk a legközelebbi tanácsadáshoz (családorvos, pszichológus, pszichiáter, védőnő, diáktanácsadó, kerületi mentálhigiénés tanácsadó stb.). Ha pillanatnyilag nem érhető el senki, és úgy érzi, azonnali segítségre van szüksége, a telefon is jó: ha nem tud elérni így sem senkit, hívja fel valamelyik lelki segítő telefonszolgálatot.

Mit értünk szorongáson?

A szorongás a félelem, a fenyegetettség egyfajta élménye. Az, hogy mitől szorongunk, sok esetben azonosítható (pl. bizonyos helyzetektől, valamilyen negatív esemény bekövetkeztétől), de sok esetben nem tudjuk biztosan megmondani, mitől is félünk, nem tudjuk a szorongás tárgyát pontosan megnevezni. A szorongás nehezen választható el a stressztől. A stresszre sok esetben reagálunk valamilyen szintű feszültséggel, szorongással. A szorongás gondolatok, érzelmek, fantáziák formájában, és testi tünetek képében (ezek különösen zavaróak, sokszor ijesztőek lehetnek: pl. szívdobogás, verítékezés, remegés) jelennek meg, és hajlamossá tesznek arra, hogy a dolgok kimenetelét a valóságban várhatónál sokkal negatívabbra becsüljük.

Hogyan befolyásolhatja a szorongás az életünket?

A szorongás normális, természetes érzelem, egészséges jele a veszélyészlelésnek. A reális szorongások és félelmek sok olyan helyzettől védenek meg minket, amelyeknek valamilyen szempontból negatív következményei lennének ránk nézve. Teljesen kiküszöbölni az életünkből nem tudjuk, de nem is volna célszerű. A szorongás fontos jelzés tehát, de vajon mennyire szerencsés, ha befolyásolja reakcióinkat, viselkedésünket? Bizonyos szintű szorongás, „drukk" fokozhatja teljesítményünket. Egy bizonyos szint felett azonban a szorongás egyértelműen rontja a hatékonyságot, és olyan viselkedésformákhoz vezethet, amelynek célja elsősorban a gyors szorongáscsökkentés: pl. kilépünk abból a helyzetből, amely szorongást okoz, vagy egyszerűen tartósan elkerüljük azokat a helyzeteket. Bár ez rövid időre hatásos, de hosszabb távra fokozza a szorongást, megfoszt minket attól a lehetőségtől, hogy a helyzetet sikeresen oldjuk meg, és ezért aláássa önbizalmunkat. Mindez ahhoz vezethet, hogy egyre kevesebb helyzetet vállalunk fel, életterünk, tevékenységi körünk leszűkül, és végső soron jóval többet szorongunk.

Mikor válhat problémává a szorongás?

• Ha olyan helyzetekben is megjelennek félelmeink, amelyek az emberek túlnyomó többségének nem jelentenek problémát (járműveken utazni, másokkal beszélgetni);
• ha egy valós helyzet, reális félelem a jelentőségéhez képest sokkal jobban, irreálisan sok időnket és energiánkat elrabolva foglalkoztat minket, vagyis ha a félelem túlzott;
• ha a szorongás jóval az ezt kiváltó helyzet lezajlása után is fennáll, vagyis tartóssá válik;
• ha gátol minket egy nagyon is valós probléma megoldásában;
• ha átterjed a szorongást okozó helyzetről más helyzetekre is (pl. ha munkahelyi problémáink „begyűrűznek" családi életünkbe is).

Ha a szorongások annyira eluralkodnak rajtunk, hogy jelentősen befolyásolják munkaképességünket és magánéletünket szorongásos zavarról beszélünk. A szorongásos zavarok általában már kezelést igénylő állapotok, és kezelés nélkül sok esetben súlyosabb problémákhoz vezethetnek (pl. depresszió, túlzott alkohol ill. gyógyszerfogyasztás és ezek összes következményei). Mindezek mellett a szorongás, és ennek esetleges következménye a depresszió, súlyos testi betegségek kialakulásához is hozzájárulhat. A szorongás különböző módokon jelenhet meg, és keserítheti meg mindennapi életünket. Bizonyos esetekben például váratlan szorongásos rohamok jelenhetnek meg, melyben a szorongás fizikai tünetei dominálnak, gyakran súlyos betegség, pl. szívbetegség látszatát keltve. Sok esetben a szorongás és az ezzel járó elkerülő viselkedésformák egy jól meghatározott tárgyra korlátozódnak, pl. a magasságtól, bezártságtól esetleg különböző állatoktól stb. való félelem. Más formájában a szorongás tárgyai a társas helyzetben való szereplések, pl. mások előtt beszélni, beszélgetést kezdeményezni idegenekkel, kapcsolatokat létesíteni stb. Elképzelhető az is, hogy az élet legtöbb dolgával kapcsolatosan megfigyelhető egyfajta tartós, mindennapi aggodalmaskodás.

Mit tegyünk, ha úgy érezzük, nem tudjuk a minket érő stresszt megfelelően kezelni?

A hétköznapi szorongásokkal való megbirkózás módszerei elsajátíthatóak, és az emberek életük során tapasztalataiknak megfelelően nagyon sok ilyen módszert sajátítanak el vagy alakítanak ki. Fiatal korban új és új feladatok és élethelyzetek elé kerül az ember, amelyek szorongást okozhatnak. Ekkor kezdődhet bizonyos szorongáscsökkentő stratégiák kialakítása, akár úgy, hogy kipróbálunk bizonyos helyzeteket, akár úgy, hogy lekoppintjuk olyan emberek megoldási módszereit, akik szerintünk jól megbirkóznak feladataikkal.

• Érdemes elsajátítani valamilyen relaxációs módszert.
• Megpróbálhatunk valamilyen közösségi stressz-kezelő tréningprogramban részt venni. Hogy ezeket hol lehet megtanulni, kérdezzük meg a védőnőt, házi-, iskola-, vagy üzemorvost, vagy mentálhigiénés tanácsadót, pszichológust, pszichiátert.

Amit azonban otthon is alkalmazhatunk, mint stressz-kezelési módot:

• A feszültségeket ne tartsuk magunkban, hanem beszéljük ki ezeket rokonoknak, barátoknak.
• Végezzünk fizikai munkát, sportoljunk. A fizikai aktivitás önmagában nagyon jó feszültség-levezető hatású.
• Jelöljük ki magunk számára az „aggodalmak idejét". Ez annyit jelent, hogy kijelölünk a napi tevékenységünkben egy meghatározott időt (fél órát, húsz percet) mindig ugyanabban az időpontban. Ha valamilyen szorongásos gondolat tör ránk, ezt megjegyezzük, vagy felírjuk, de nem foglalkozunk vele, hanem eltesszük erre a bizonyos időpontra. Az „aggodalmak idejében" aztán elővesszük a problémákat, rangsoroljuk (melyik aggaszt a legjobban, melyik megoldása sürgősebb stb.), átgondoljuk, és megnézzünk, milyen lépéseket tehetünk a következő napon ezek megoldására (legjobb, ha ezek kicsi, de jól megoldható és valószínűleg sikeres lépések). A következő nap, ugyanebben az időpontban újragondoljuk őket ill. azokat, amelyek azóta merültek fel.

Mit tegyünk, ha annyira szenvedünk különböző félelmektől és szorongásoktól, hogy ezek már jelentősen befolyásolják mindennapi életvitelünket?

Keressük fel háziorvosunkat vagy egy pszichológiai/mentálhigiénés tanácsadást! A szorongásos problémák sikeresen kezelhetők. A normális élethez is hozzátartozik a hangulat bizonyos ingadozása, lehetnek rossz napjaink. Élmények sokasága ér minket rendszeresen, ezek hatására időnként rossz, időnként jobb hangulatunk alakulhat ki. Depressziós tünetekről akkor beszélhetünk, ha az alábbi tünetekből tartósan (pl. több mint két hétig) több is egyidejűleg fennáll:

• hangulatom tartósan rossz;
• a korábban örömöt jelentő dolgokban nem lelem örömömet többé;
• korábbi önmagamhoz képest semmit sincs kedvem csinálni;
• sokat sírok, reménytelennek látom helyzetemet;
• bűntudattal, önváddal küszködöm;
• alvásom/étvágyam jelentősen megváltozik;
• indokolatlanul fáradt, kimerült, koncentráció és/vagy döntésképtelen vagyok;
• iskolai vagy munkahelyi teljesítményem romlik;
• halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim vannak.

Ebben az esetben minél előbb keressük fel házi-, iskola-, vagy üzemorvosunkat, a védőnőt vagy valamilyen elérhető pszichiátriai vagy mentálhigiénés tanácsadást vagy rendelést. A depressziós tünetek gyógyíthatóak, még akkor is, ha valamilyen valóságos dolog természetes következményeinek tűnnek (pl. ha valamilyen nagyon rossz történik velünk.). Ha hozzátartozónkon/barátunkon észleljük a fenti tüneteket, próbáljuk őket is haladéktalanul a fenti módon segítséghez juttatni.

Fontos: a depressziósok legtöbbször reménytelennek érzik helyzetüket. Emiatt vonakodnak maguktól segítségért fordulni, pedig ez a reménytelenség csak tünete a betegségnek, és negatívan torzítja a valóságot. Valójában a depresszió gyakori probléma, és a szorongásos zavarokhoz hasonlóan szintén sikeresen kezelhető.