Az időben lejátszódó cselekményt, a történést akarja bemutatni, még akkor is, ha portrészerűen csak egyetlen alakot vagy pl. valamilyen tájat ábrázol. A térben szabadon áramló, lendületes vonalvezetést kedveli. Megmozgatja a formát s ennek érdekében előszeretettel aknázza ki a fény és az árnyék festői ellentétét. A művészet a legjelentősebb megbízásokat a főúri megrendelőktől és az ellenreformációs egyháztól kapja. Mindenekelőtt azt várják tőle, hogy a képzeletet megragadó, látványos alkotásokkal fokozza a hatás gazdagságát. Ez eléggé meghatározza a témáját és a módszereit. A művészet gyakran folyamodik a szemet megtévesztő illuzionisztikus formálás különféle eszközeihez. A kor racionális gondolkodásmódja azonban itt is érvényesül. A barokk illuzionizmus nem tagadja meg a valóságot; az érzékelés határait akarja kitágítani. A barokk művészet legnagyobb mesterei Itáliában Caravaggio és Bernini, Spanyolországban Greco és Velasquez, Flandriában Rubens és van Dyck, Hollandiában Frans Hals, Rembrandt és Vermeer.

A barokk korszak szobrászai az ókori művészek örököseinek érezték magukat, s alkotásaikat mindig az antik emlékekhez mérték. A nagy elődökkel való kapcsolatot az is fokozta, hogy a XV-XVI. században ásatásokból egymás után kerültek elő ókori szoborművek, melyek a gyűjtők, a művészek és a közönség körében egyaránt csodálatot keltettek. A klasszikus stílus hatását csak tovább növelte az a faragási gyakorlat és formai ismeretanyag, amelyet a legtöbb művész antik szobrok restaurálásával szerzett. Az ókori alkotások restaurálása, kiegészítése ugyanis állandó megbízáshoz juttatta, szerény megélhetéshez segítette a XVII. századi szobrászokat. A tradíció azonban nemcsak segítette a fejlődést, hanem gátolta is: konzerválta a mintázási, technikai elveket és a művészi eszményeket. A korszak kezdetének szobrászatát ezért kissé egyhangú, lélektelen klasszicizáló felfogás, gondos, részletező faragás jellemezte. A barokk szobrászat előzményeit kutatva az antik mellett elsősorban Michelangelo hatására kell gondolnunk: miként az építészetben, a plasztikában is döntő szerepe volt az új stílus megteremtésében. Alakjait mozgás hatja át; szenvedély sugárzik az arcokról. A forma mögött megjelenik az ember, aki érzelmekkel kíséri élete, sorsa változásait.

Az első művészek, akik teljesen szakítottak a manierizmus felfogásával, Stefano Maderno (1576-1636) és a barokk szobrászat jelentős képviselője Francerco Mochi (1580-1654) voltak.

1. ábra
Stefano Maderno: Santa Cecilia