A barokk korában az építészet legjelentősebb feladatai az ellenreformációs egyház templomai, a királyi és a fejedelmi kastélyok, valamint a vagyonos polgárok városi palotái. A stílus széles körben elterjedt, tekintélyes számban épültek a polgári lakóházak is. Az előző korok gyakorlatához mérten lényegesen megnő a városépítészet jelentősége. Ekkor alakult ki és vált számottevő művészi feladattá a kertépítés. A francia kastélyok körül - s azok mintájára Európa-szerte mindenütt - hatalmas parkokat telepítettek.

A barokk építészet a XVI. század végén Itáliában alakult ki, onnan terjedt át a következő század folyamán Európa többi országára. Kiteljesedésének nagy korszaka Itáliában XVII. század utolsó negyedéig, Franciaországban a XVIII. század kezdetéig tartott. Német területen, a Habsburg monarchia országaiban és Oroszországban a stílus virágkora a XVIII. század első felére esik. Nem mindenütt tudott gyökeret ereszteni: Anglia pl. nem fogadta be. Az Ibériai félsziget országaiban, valamint Közép- és Dél-Amerika spanyol, ill. portugál fennhatóság alatt álló területein a stílus különleges, a díszítésben szinte tobzódó, sajátos helyi változatai alakultak ki. A felvirágzás után fokozatos szigorodást hozó átmeneti korszak következett, a klasszicizáló későbarokk kora, mely a XVIII. század végén a klasszicizmusba torkollott.