Német területen a harmincéves háborút lezáró westfáliai béke a feudális széttagoltságot rögzítette. Az egymástól független fejedelemségekben és királyságokban a fejlődés egyenlőtlenné vált. Az építészetben két délnémet állam vívott ki magának vezető szerepet: a Bajor Választófejedelemség és Frankföld. Mellettük jelentős még Szászország és Poroszország barokk építészete. A német barokk neves mesterei Bajorországban az Asam testvérek és Johann Michael Fischer (zwiefalteni bencés kolostor temploma). Frankföldön Johann Dientzenhofer (hanzi kolostortemplom és a pommersfeldeni kastély) és Balthasar Neumann, Szászországban Pöppelmann (drezdai Zwinger).

Matthüus Daniel Pöppelmann (1662-1736) a szászországi barokk vezető mestere. Jelentős munkája a város erődfalai közötti területen, az ún. „zwinger"-ben épített díszudvar. A terv szerint ez egy nagyszabású palotaegyüttes része lett volna, de abból csak ennyi valósult meg. Mielőtt a munka elkezdődött, Erős Ágost, az uralkodó Bécsbe és Rómába küldte építészét, hogy az ottani neves mesterekkel megvitatva érlelje ki a végleges tervet.