Itáliában a barokk korai szakasza a XVI. század nyolcvanas éveiben kezdődött s a XVII. század első negyedével zárult. Vezető mesterei Giacomo della Porta és Carlo Maderno. Formálásmódban még a későreneszánsz szemléletmódjához kötődnek. A XVII. század utolsó negyedéig tartó fénykorban a stílus fejlődése két úton haladt. A hagyományokat jobban tiszteletben tartó klasszikus irányzat legnagyobb mestere Lorenzo Bernini. Vele szemben Francesco Borromini, a másik irányzat vezéregyénisége, s Guarino Guarini, Borromini szellemi örököse a szabad formálás elvét képviselik. A klasszicizáló késői korszak legelismertebb mestere Filippo Juvarra.

Giacomo della Porta (1539-1602) fiatal korában Michelangelo mellett dolgozott, majd Vignola volt rá nagy hatással. Legfontosabb alkotásai e két mester munkásságához kapcsolódnak. Michelangelo terveit kissé módosítva ő építette fel a S. Pietro kupoláját és a római II. Gesu elé ő tervezte a homlokzatot.

Francesco Borromini (1599-1667) a kifejező barokk formálás legnagyobb mestere. Szenvedélyes egyénisége nem tűrte a szabályok korlátait. Rómában, először Maderno, majd Bernini mellett dolgozott. Elmúlt 40 éves, amikor az első önálló megbízást kapta. A pályakezdő mű azonban rögtön teljes értékű alkotás, európai viszonylatban is a barokk térszervezés felülmúlhatatlan remeke. Minden munkája Rómában épült. Közülük a legfontosabbak a San Carlo alle Quattro Fontane, a San Ivo alla Sapienza és a Sant' Agnese.

Baldassare Longhena (1598-1682) a velencei barokk vezető mestere. Művei közül a legfontosabb a Canale Grande torkolatánál álló fogadalmi templom, a Santa Maria della Salute. 

11. ábra
Bal oldalon: Borromini: A Sant' Agnese templom
Jobb oldalon: Longhena: Santa Maria della Salute