Franciaországban a barokk építészet a XV. század második negyedétől a XVIII. század közepéig, illetve ha a klasszicizáló késői korszakot is hozzá vesszük, a század utolsó negyedéig tartott. Az itáliai barokktól eltérő sajátossága, hogy stílusra jellemző megoldások itt nem a belső terek szervezésmódjában alakultak ki, hanem főként a tömegformálásban, az épület és környezet szerves kapcsolatát megteremtő kertművészetben és a belsőkben a felületképzésre szorítkozó enteriőrművészetben. Francois Mansart (1598-1666) a francia barokk hagyományőrző, nemzeti irányzatának vezető egyénisége. Ő alkalmazta először s róla nevezték el a barokk idején általánosan elterjedt, tört síkú manzard-tetőt. Legfontosabb műve a Párizs közelében épített Maisons-Laffitte kastély.

12. ábra
Francois Mansart: A Maisons-Laffitte kastély

Jules Hardouin-Mansart (1646-1708) a XIV. Lajos uralkodásának második felében kifejlődő, választékossá finomult stílus vezető mestere. Munkáiban a nemzeti és az olaszos irányzat egyesítésére törekedett. Legnagyobb műve a versailles-i kastély kiépítése. Jelentős alkotásai még a versailles-i parkban épült Nagy Trianon kastély és a párizsi Dome des Invalides.

13. ábra
Jules Hardouin-Mansart: A Nagy Trianon kastély

Charles Lebrun (1610-1690) elsősorban festő volt, az építészetben dekoratőrként működött. Itáliai minták nyomán ő alakította ki s képviselte a legmagasabb szinten a XIV. Lajosról elnevezett enteriőr-stílust. Legfontosabb műve a versailles-i kastély első emeletén a királyi lakosztály szalonsora és a kert felőli oldal hosszán végignyúló Tükörgaléria, francia nevén a Galérie des Glaces. A folyosószerűen elnyúló terem oldalfalait márvány-pilaszterek tagozzák s a kertre nyíló ablakokkal szemben hatalmas tükrök díszítik. A boltfelületet dekoratív stukkó keretrendszer osztja. A keretek között kimaradó, váltakozó nagyságú mezőket gazdag színhatású festmények töltik ki.

14. ábra
Charles Lebrun: A versailles-i kastély tükörterme

A klasszicizáló későbarokk a XVIII. század közepén teljesedett ki. Korszaka a francia forradalomig tartott. Vezető mesterei J. G. Soufflot és J. A. Gabriel. Jacques-Germain Soufflot (1713-1780) volt az első jelentő építész, akinek munkáiban a klasszikusokhoz való visszatérés újabb irányzata határozottan érvényesült. Legfontosabb alkotása s egyben a korai klasszicizmus főműve a párizsi Pantheon. A Szent Genovéva tiszteletére szentelt középkori templom helyén a XVIII. század második felében épült. A francia forradalom óta a nemzet nagy halottainak pantheonja. Alaprajza görögkereszt alakú, térrendszere a velencei Szent Márk székesegyházra emlékeztet.

15. ábra
Germain Soufflot: A párizsi Pantheon