Ybl Miklós (1814-1891) a pályakezdés romantikus korszaka után, a hetvenes évek elejétől neoreneszánsz stílusban dolgozott. Ekkor keletkeztek budapesti nagy alkotásai, a Fővámpalota, a Várkertbazár, az Operaház és a Bazilika.

Budapest, Operaház: A magyar eklektika kiemelkedő értékű emléke. 1875-1884 között épült, neoreneszánsz stílusban. Időrendben a párizsi és a drezdai új Operaház után következik. E nagyhírű alkotásokból Ybl átvette mindazt, amit a térszervezésben s főként színháztechnikai megoldásokban hasznosítani tudott. (Az Operaház a főváros nagyarányú rendezésének a keretében épült. Andrássy Gyula miniszterelnök támogatásával 1870-ben alakult meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már a következő évben pályázatot hirdetett egy átfogó rendezési terv elkészítésére. A megvalósult munkák közül a legfontosabbak az 1885-ben felavatott Sugár-út, a mai Andrássy út, ahol az Operaház is áll, és az 1896-ban ünnepélyesen megnyitott Nagykörút.)

Budapest, Fővámpalota: (ma Közgazdaságtudományi Egyetem). Eredetileg több egymástól független hivatal székházául épült. Ezzel magyarázható, hogy hiányzik belőle a kor középületeinek jellemző egységesség.

55. ábra
A budapesti Operaház
Fővámpalota, Budapest

Budapest, Bazilika: Építését a század közepén Hild József kezdte el. Ybl 1867-ben, Hild halála után vette át a munkát. Az addig elkészült részeket, a főfalakat megtartva reneszánsz jellegű kilencosztású teret tervezett, a négyezet fölött tambúros kupolával s kéttornyos homlokzattal. A korábbi terv kötöttségei miatt a külső megjelenés nem elég egységes. Ybl stílusának művészi értékei inkább a belsőben érvényesülnek.

Steindl Imre (1839-1902), a Műegyetem Középkori építészeti tanszékének neves professzora gyakran dolgozott neoreneszánsz stílusban. Így épült többek között - az először gótikus formákkal megtervezett, majd a megrendelők kívánságára reneszánsszá átalakított - budapesti Új Városháza, amelynek tágas közgyűlési terme s öntöttvas-szerkezetű lépcsőháza a magyar eklektika jelentős emléke.

Steindl főműve a budapesti Országház, mely neogótikus stílusban épült. A stílus megválasztásában a londoni Parlamenthez igazodik. A Duna partján hosszan elnyúló, méltóságteljes épület az eklektika egyik legjellegzetesebb hazai alkotása. Valójában csak a részletformái gótikusak.

56. ábra
A Szent István Bazilika, Budapest
Az Országház

Schulek Frigyes (1841-1919) a purista szemléletű műemlék-helyreállítás legjelentősebb hazai képviselője. Főműve a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-templom) 1874 és 1896 között végrehajtott újjáépítése. A mainál jóval dísztelenebb középkori templomot egységes stílusban megtervezett, finomművű gótikus részletekkel gazdagította. Újraálmodta olyannak, amilyen lehetett volna, mintha valamelyik jól képzett középkori mester építette volna. Ehhez a munkához kapcsolódott másik közismert alkotása, a Várhegy szegélyén épült Halászbástya. A román stílusban tervezett, oszlopos folyosókból, nyitott csarnokokból, tornyokból, szabadlépcsőkből összeálló, festői együttes azzal a rendeltetéssel létesült, hogy az újraépült gótikus „koronázó" templomnak stílusban hozzáillő, hangulatkeltő környezetet adjon.

Hauszmann Alajos (1847-1926) a századforduló legelismertebb hazai mestere. Műegyetemi professzorként igen jelentős oktatói tevékenységet fejtett ki. Építészek egész nemzedéke nevelődött fel mellette. Kezdetben a kortársak többségéhez hasonlóan neoreneszánsz stílusban dolgozott. A kilencvenes évek elejétől - a millennium idejének pompaigényét kiszolgálva - áttért a sokkal gazdagabb hatású, látványosabb neobarokkra. Így épült a főművei között számontartott Igazságügyi palota (a mai Néprajzi Múzeum) az Országház téren.

57. ábra
Igazságügyi Palota (ma: Néprajzi Múzeum)

Így építette ki a budai Várban a Királyi palota együttesét is. Később a stílusa kissé leegyszerűsödött. Anélkül, hogy a barokk jellegű plasztikus formálást elhagyta volna, megpróbált közeledni az akkor bontakozó modern építészet tárgyilagosabb szemléletmódjához s azzal együtt a szecesszióhoz is. Ennek a kevert stílusú késői korszaknak jellegzetes műve s egyben Hauszmann utolsó nagy alkotása a Műegyetem központi épülete.