Munkácsy korai korszakában gyümölcsöztette leginkább a Courbet művészetéből tanultakat, bár nála a realizmus romantikus és irodalmias elemekkel telítődött. A közép- és kelet-európai festészetben a nemzeti és társadalmi mozgalmak fáziseltolódása következtében a romantika is későbben jelentkezett, ezért jobban keveredett a realizmussal, mint a negyedszázaddal korábbi francia vagy német romantikában. Munkácsy Bécsben, majd Münchenben tanult, művészi tehetsége azonban csakhamar áttört a müncheni akadémizmus vagy müncheni realizmus korlátain. Magára találásában segítette Düsseldorfban L. Knaus és Leibl munkásságának a megismerése, ekkor figyelt fel Courbet-ra is. Világsikert aratott korai fő műve, a „Siralomház" (1870) drámai kontrasztos festőiségével, jellemábrázolásbeli erejével a kritikai realizmus nemzetközileg számottevő terméke. E művét több zsánerkép követte, amelyet ugyancsak jellemábrázoló képessége és erőteljes, kontrasztos festésmódja emelt a zsánerképek átlaga fölé („Éjjeli csavargók", 1873; „Búcsúzkodás", 1873; „Köpülő asszony", 1873, „Zálogház", 1874). „Poros út" című festménye elszigetelt példája életművében a plein air jellegű színfelfogásnak. A 70-es évek közepétől művészetével mindinkább kiszolgálta a műkereskedelem igényeit, hatásos témák foglalkoztatták, nagyméretű, kosztümös képeket festett. Néhány szép tájkép, gazdag festőiségű intérieur mutatta, hogy milyen tehetség lakik benne, de késői művei már nem érték el a kritikai realista periódusának festői értékét.

61. ábra
Munkácsy Mihály: Siralomház
Munkácsy Mihály: Poros út