Rippl-Rónai József Munkácsy tanítványa volt, festett is néhány zsánerképet, amelyben mestere stílusát követte. Első posztimpresszionista szellemű műve az 1889-es „Nő fehér pettyes ruhában" című kép. 1892-ben barátjával, a skót J. P. Knowlesszal Neuillybe költözött, itt festette az ún. „fekete korszakába" tartozó műveit: „Karcsú nő vázával", „Kalitkás lány" és „Öregasszony ibolyával". A szecesszió szellemében iparművészeti tervezéssel is foglalkozott. Igen fontos volt grafikai munkássága, színes litográfiái, nagyvonalú stilizálásukkal különösen rangos termékei ennek a termékeny művészi periódusnak. Rövid belgiumi és moszkvai tartózkodás után 1902-ben szülővárosában, Kaposvárott telepedett le. Itt stílusa megváltozott, zsánerszerű képeket festett, majd a tízes évek körül dekoratív színű, síkszerű, szintetizáló képeket.

97. ábra
Rippl-Rónai József: Nő fehér pettyes ruhában
Rippl-Rónai József: Öregasszony ibolyával

A korabeli alkotók újdonsága, hogy a szecesszió szellemében kiléptek a festészet elhatárolt keretei közül. Számos plakátot, színházi díszletet, dekoratív, díszítő feladatot készítettek, lényegében ők a modern plakátművészet, az alkalmazott grafika megteremtői. Fellendítették az illusztráció művészetét, a könyvművészetet, a litográfiát, a monotípiát. A századvég bonyolult irányait nem lehet egy stíluskategória körébe vonni, a különféle irányok annyira áthatották egymást, hogy nehéz elválasztani őket mind korban mind jegyeikben. Mindenesetre ez a kor a modern művészet bölcsője, hiszen belőle már közvetlenül vezettek az utak a fauves, a kubizmus, az expresszionizmus, sőt a szürrealizmus, tehát a jellegzetes XX. századi irányok felé.