Az operációs rendszer feladata többrétű:

• vezérli a számítógép hardverelemeit,
• vezérli és összehangolja a számítógépen futó programok működését,
• gondoskodik a számítógép és a felhasználó hatékony kommunikációjáról.

Az operációs rendszer tehát olyan alapprogram, mely egységes keretet ad a gép tényleges használatához. Két fő részből áll:

1.    A hardverek vezérlésével kapcsolatos feladatokat a mag (kernel) végzi, ezzel a felhasználó közvetlenül nem találkozik. Ide tartoznak például:

• processzoridő-kiosztás,
• memóriakezelés,
• megszakításkezelés,
• ki- és bemeneti egységek, háttértárak kezelése stb.

2.    A héj (shell) feladata a szoftverek futtatása, kezelése, s a felhasználói felületen keresztül a kommunikációs biztosítása a juzerrel (felhasználóval).

Az operációs rendszereket több szempont szerint kategorizáljuk:

A) Parancskiadás módja szerint:

• Parancsorientált: az operációs rendszerben az utasítások, parancsok kiadása billentyűzet segítségével, szigorúan meghatározott szintaktikájú (formai követelményű) utasítások, illetve a hozzájuk kapcsolódó paraméterek, kapcsolók kiadásával történik (ezekhez hasonló példákkal találkozunk majd egyes hálózati parancsok használatakor). Ez kellően alapos tudást feltételez, hisz az elérhető utasításkészletet, s annak részletes lehetőségeit ismerni kell. A számítógéptől kevés segítséget kaphatunk, s a hibajelzés is pusztán a hiba tényét deklarálja. Az MS DOS-on (mára szinte kiveszett) kívül alapvetően ilyennek indult a Linux is (Unix alapokon).
• Grafikus felhasználói felületű: a bemeneti eszközök közül a mutatóeszközre optimalizált beviteli eljárásokat részesíti előnyben. A rendelkezésre álló menük (statikus és helyérzékeny menük) egyes pontjai, illetve ezek kibontása során az almenük segítik a parancs kiadását. A pontos paramétereket párbeszédpaneleken keresztül állíthatjuk be. Ezek kialakítása (rádiógombos választéklista, jelölőnégyzetes kiválasztás, listás választék stb.) is a munka egyszerűsítését szolgálja. Rendszerint igen alapos help (segítő) szolgáltatást is tartalmaznak. Fejlett hibakezelésük a hiba tartalmára, okára utaló üzenetet jelenít meg, esetleg mintát ad a helyes megoldásra is.

B) Program futtatása szerint:

• Egy feladatos: egyszerre csak egy felhasználói szoftver futtatását képes elvégezni. Példaként szintén a DOS operációs rendszert említhetjük.
• Több feladatos: egyszerre több programot működtethetünk, nyithatunk meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek valóban szimultán (időben egyszerre) futnak, csupán az operációs rendszer a hardverek megfelelő vezérlésével ennek illúzióját kelti. Valójában az utasítás-végrehajtás sorosan történik, az egyes szoftverek futtatására a processzoridőt - a program prioritásának, teljesítményigényének figyelembevételével - szeletekre bontva, kellő gyakorisággal jutnak hozzá a szoftverek. Így nézhetünk egyszerre videót az internetböngészőben, s közben esetleg egy másikat gépünk merevlemezéről egy alkalmas médialejátszón keresztül, miközben például szöveget szerkesztünk, s a háttérben a vírusvédelmi szoftver is működik stb.

C) Felhasználók száma szerint:

• Egy felhasználós: nincsenek külön definiált (meghatározott) felhasználók, s ennek megfelelő jogosultsági feltételek, egyéni beállítások. Minden, a gépet használó személy ugyanabban a felhasználói környezetben végzi a munkáját.
• Több felhasználós: a felhasználók külön-külön felhasználói fiókokat (személyiségeket) határozhatnak meg maguknak. Minden egyes felhasználóhoz jogosultságok társíthatók a kiemelt (Rendszergazda vagy Administrator) felhasználó által. Önálló, védett tárhely kialakítására, egyéni beállításokra is lehetőség van. Az operációs rendszerek a több felhasználós módot is kétféleképpen értelmezhetik:
  • a felhasználók egymást követően használhatják az eszközt,
  • avagy a már bejelentkezett felhasználó kijelentkezésekor lehetőség lehet arra, hogy az általa elindított folyamatok tovább fussanak, s közben egy másik felhasználó be tudjon jelentkezni.

D) Hálózatkezelés szerint:

• Egyedi: csak az adott gépen folytatott feladatvégzést támogatja.
• Hálózati: képes a hálózati kapcsolatok kezelésére, az ezen keresztüli adatfolyam vezérlésére, értelmezésére. Ennek segítségével akár távolról is vezérelhető.

E) Felhasználási cél szerint:

• PC operációs rendszer: általános célú személyi számítógép alkalmazói szoftvereinek futtatására szolgál, a személyi számítógép architektúrájához és az általános felhasználói igényekhez igazodik. Így célja a könnyű kezelhetőség (grafikus felületen keresztül), a multimédiás alkalmazások optimális futtatása stb.
• Szerver operációs rendszer: egy időben több (sok) felhasználó igényeit, s több (sok) megosztott hardver és szoftver erőforrást kezel.
• Speciális célú operációs rendszer: nem általános számítógép, hanem informatikai céleszközök kezelését lehetővé tevő alapszoftver. Ilyenek lehetnek az aktív hálózati eszközök, a mobiltelefonok, multimédiás háztartási eszközök stb.

F) Forráskód szerint:

• Nyílt forráskódú: az operációs rendszer egyes részeinek programszerkezete, programkódjai bárki által megismerhetőek, megváltoztathatóak. Ez lehetőség a fejlesztésre, ám ezáltal egymástól eltérő variánsok jönnek létre. (Ezért szokás pl. a Linux esetében a disztribúciót készítőt is megnevezni). Maga a szoftver rendszerint ingyenes, de a járulékos költségek (adathordozó, dokumentáció stb.) itt is felmerülnek.
• Zárt forráskódú: a fejlesztő a szerzői jogok fenntartása mellett csupán a használat jogát értékesíti, s a fejlesztéseket (javításokat) is maga végzi el a terméktámogatás részeként.