A Nemzeti Egészségfejlesztési Program, továbbiakban NEP, egy 2004-ben keletkezett, és több évtizedre előremutató, az élet igen sok területére kiterjedő a kormány által elfogadott dokumentum. Ennek részidős teljesítését a mindenkori egészségügyi kormányzat kíséri figyelemmel, és a szükségszerű változtatásokra javaslatot tesz.

A Program prioritásai megválasztásánál elsősorban a lakosság egészségi állapotának legsúlyosabb gondjaiból indult ki. Kiemelt szempont a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok esélyeinek javítása. Tekintettel voltak a program kidolgozói a hazai és nemzetközi tapasztalatokra, a kivitelezés lehetőségeire, illetve a költséghatékonyságra. Fontos célkitűzés az elsődleges megelőzés érvényesítése a társadalomban. 

Kiemelt figyelmet kap:

• a dohányzás visszaszorítása;
• az alkohol- és drogprevenció;
• az egészséges táplálkozási szokások elterjesztése és az élelmiszerbiztonság fejlesztése;
• az aktív testmozgás elterjesztése;
• a közegészségügyi és járványügyi biztonság fokozása, valamint
• az egészséges fizikai környezet kialakítása.

Lépéseket kell tenni az idő előtti és elkerülhető halálozások, megbetegedések, fogyatékosságok megelőzése területén is. Prioritásként kezeljük:

• a koszorúér- és agyérbetegségek okozta halálozások visszaszorítását;
• a daganatos halálozás növekedési trendjének megállítását, visszafordítását;
• a lelki egészségvédelem megerősítését;
• a mozgásszervi betegségek és az abból eredő szövődmények csökkentését, valamint
• az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek megelőzését.

A Program prioritásaival összhangban szükséges fejleszteni az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszert is:

• folytatni kell az emlőszűrést, és be kell vezetni a népegészségügyi szempontból kiemelt többi szűrővizsgálatot is;
• az ellátó rendszer fejlesztése úgy történjen, hogy minél nagyobb egészségnyereséget lehessen társadalmilag elérni. Így különleges prioritást kap az alapellátás fejlesztése, az ott végzett megelőzési munka elmélyítése, feltételeinek javítása;
• koncentrált erőforrás-fejlesztést kell végrehajtani a népegészségügy sokszínű világában, hogy a szakemberek képzettsége és anyagi, szervezeti erőforrások tekintetében meg tudjunk felelni a kihívásoknak;
• ki kell építeni egy olyan monitor rendszert, mely lehetőséget teremt a Program folyamatos nyomon követésére, a szükséges korrekciók megtételére.