Előtte azonban tekintsük át azokat a jellemzőket, amelyek mind a kétféle levéltípusban azonosak! 

Ezeknek a fontos formai kellékeknek a nagy részét már az ókorból ránk maradt levelekben is megtaláljuk. Minden levél első kelléke a megszólítás. Az, hogy kivel szemben milyen megszólítási formát használunk, függ a címzetthez fűződő viszonyunktól, a levél jellegétől. Ezt a téma követi, amely a magánlevél esetében igen változatos és csapongó lehet. Hiszen egy magánlevelet „írott társalgásnak" is tekinthetünk. A levél befejező részében a lényeges közléseket újból megismételjük, és végül elköszönünk. Az elköszönés a búcsúzásból és a jókívánságokból áll. A levelet mindig írjuk alá! Az aláírás még a hivatalos levél esetében is saját kezű legyen! A levél elmaradhatatlan része a keltezés. Ez segíti, hogy időben is tudjuk a közlést azonosítani. A keltezés vagy a levél legfelső részén, vagy az alján szerepeljen! 

A levél, legyen magán vagy hivatalos, minden esetben árulkodik írójáról. Tehát arra is figyelni kell, hogy milyen a levelünk külalakja, az írás képe, elrendezése és a helyesírása.