6.10. Összefoglalás
- A XIX. század utolsó harmadában játszódik le a modern művészet első jelentős forradalma, az impresszionizmus. Vezéralakjai francia alkotók voltak: kezdeményező nagy mestere Édouard Manet, legjellegzetesebb képviselője pedig Claude Monet volt.
- Kidolgoztak egy sajátos festéstechnikát. A vásznon apró tiszta színfoltokat raktak egymás mellé. Megfelelő távolságról nézve az egymással kölcsönhatásba lépő színfoltok optikailag keverednek, a szemlélőben váltják ki a kívánt szín-benyomás.
- Előzményei a l'art pour l'art, a plein-air törekvések (szabadban való festés), a japán művészet felfedezése és a fotográfia fejlődése.
- Az impresszionisták megjelenése nagy vihart okozott művész körökben. Értetlenül álltak a jelenség előtt.
- Az impresszionizmus francia festői: Manet, Monet, Renoir, Sisley, Degas és Piassarro.
- Európán is terjedt az impresszionizmus, de Németországban pl. nehezen tudott meghonosodni az ottani hagyományok miatt. Német képvielője Max Liebermann. Voltak próbálkozások Angliában, Belgiumban, Csehországban is, de Magyarországon nagyobb szerepet kapott. A plein-air képviselője volt hazánkban Szinyei Merse Pál, Hollósy Simon és Ferenczy Károly.
- Az impresszionizmus nem volt olyan értékű korstílus, mint korábban a reneszánsz vagy a barokk. Nincs impresszionista építészet pl., és szobrászatban is csak kevés alkotója van. (Pl. Rodin, vagy a magyar Stróbl Alajos.)
- A 80-as években apadt az impresszionista hullám, ez már a posztimpresszionista és szimbolista nemzedék korszaka: Cézanne, Gauguin és Van Gogh évtizedei.
- A posztimpresszionizmus tulajdonképpen nem egységes stílus, inkább csak korszakjelző kategória. Azokat a művészeti törekvéseket foglalja össze, amelyek az impresszionizmus után bontakoztak ki, bár felismerhető benne bizonyos világszemléleti, esztétikai egység
- Az impresszionizmus módszerének a közvetlen bírálatát az impresszionizmusból közvetlenül kialakuló neoimpresszionizmus végezte el, bár alkotói jobban kedvelték a divizionizmus elnevezést. Jelentős képviselőjük Seurat és Cézanne.
- Van Gogh és Toulouse-Lautrec is az impresszionisták örökségéből indultak ki:
- Van Gogh művein valami különös, a dolgok iránti bensőséges szeretet jelenik meg, még az olyan egyszerű, más festők számára jelentéktelen dolgok iránt is, mint amilyen egy tál hering, egy pár cipő vagy néhány agyagkorsó.
- Szerinte a színek arra hivatottak, hogy érzelmeket fejezzenek ki, s felállította a színek szimbolikus értékének pontos rendjét: a sárga a bizakodás és a szerelem színe, míg a pirossal és a zölddel - saját szavai szerint - „a rettenetes emberi szenvedélyek kifejezésére" törekedett.
- Művészetét az expresszionizmus kiindulópontjának tekinthetjük. Pályája az emberi és az alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magába. Festészetét, nagyságát életében nem ismerték fel.
- Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901). 1885-től a Montmartre-on telepedett le, és ettől kezdve a Montmartre varietéinek, a cirkusznak, a vendéglők világának volt a krónikása.
- Képein, plakátjain és litográfiáin nagy szerepet játszott a dekoratív vonal és a fokozott intenzitású szín, művei legnagyobb erénye azonban emberlátásában, a századvégi társadalmi, félvilági élet könyörtelen szemléletű rajzában rejlik.
- Szenvtelen objektivitás jellemzi minden képét.