A XIX. század utolsó harmadában játszódik le a modern művészet első jelentős forradalma, az impresszionizmus. Vezéralakjai francia alkotók voltak: kezdeményező nagy mestere Édouard Manet, legjellegzetesebb képviselője pedig Claude Monet volt. Meggyőződésük szerint a festészet kizárólagos feladata az, hogy minden hozzátétel nélkül magát a látványt, az érzéki benyomást - az impressziót - rögzítse. A fénytől függően minduntalan változó természet, a mindennapi élet múló pillanatait akarták megragadni. Ennek érdekében kidolgoztak egy sajátos festéstechnikát. A vásznon apró tiszta színfoltokat raktak egymás mellé. Megfelelő távolságról nézve az egymással kölcsönhatásba lépő színfoltok optikailag keverednek, a szemlélőben váltják ki a kívánt szín-benyomást. A festők ezzel érték el azt, hogy képeiknek a valóság élményét adó légtere van. (Ezt a technikát fejlesztette tovább az impresszionizmus késői változata, a pointilizmus.)

63. ábra
Claude Monet: A japán híd Givernyben

Az impresszionistákat a saját korukban a közvélemény nem sokra becsülte. Kiállításaik inkább botránkozást keltettek. Elismerésben a többnyire történeti témákat feldolgozó, az itáliai reneszánsz nagy mestereinek példáját követő akadémikus festészet részesült. Hasonló jellegű kettősség megfigyelhető az építészetben is.

Az impresszionizmus iskolateremtő mestere Édouard Manet volt. Ahogy Courbet 1855-ös egyéni kiállítása forradalomként hatott, ugyanilyen hatása volt Manet 1863-as kiállításának a párizsi Martinet-Galériában. De még ennél is nagyobb vihart keltett a „Salon des Refusés"-ben kiállított kompozíciója, a „Reggeli a szabadban". 1863, a „Salon des Refusés" megnyitásának az éve, korszakos dátum, a hivatalos és a haladó művészet nagy, nyilvános összeütközésének a dátuma. Ekkor erősödött meg az az útkeresés is, amely az impresszionizmus megszületéséhez vezetett. Ennek az útnak több állomása és a folyamatnak több összetevője volt, de mindegyik így vagy úgy az impresszionizmus győzelmét egyengette, és végső soron a modern művészet alapjait vetette meg.

64. ábra
Édouard Manet: Reggeli a szabadban
Édouard Manet: Olympia