6.9. Vincent Van Gogh
Van Gogh (1853-1890) dél-hollandiábn született. Zárkózott gyermek volt, csak fivérének, Théónak a társaságát viselte el, aki később legjobb barátja is volt. Egyik rokona segítségével elhelyezkedett a művészi metszetekkel kereskedő Goupil cég üzletében, először Amszterdamban, később áthelyezték Brüsszelbe, majd a cég londoni fióküzletébe. Itt reménytelenül beleszeretett szállásadójának leányába, ezért a cég újra áthelyezte ezúttal Párizsba, ahol minden szabadidejét a Louvre műalkotásainak a tanulmányozására fordította. 1876-ig élt itt. Rövid felkészítés után a borinage-i bányavidéken 1879-től evangéliumhirdető hittérítőként működött, Wasmes helységben. Hitének lázas szenvedélyességével azonban elriasztotta a bányászokat és a parasztokat. A nélkülözés és a nyomor őt magát is súlyos betegségbe taszították, és csak ekkor egyezett bele, hogy apja visszavigye az etteni családi otthonba. Itt 1880-tól kezdve másik hivatásának, a festészetnek szentelte magát. Eleinte a bányászok életéből merített ihletet vázlataihoz, és közben másolatokat is készített. 1881-ben Théo támogatásával, aki ettől kezdve Párizsban élt, festeni tanult Brüsszelben, majd Hágában, és kisméretű, sötét tónusú vásznakat festett a paraszti életről. Később az antwerpeni akadémián felfedezte a japán metszeteket, többet le is másolt. Művein valami különös, a dolgok iránti bensőséges szeretet jelenik meg, még az olyan egyszerű, más festők számára jelentéktelen dolgok iránt is, mint amilyen egy tál hering, egy pár cipő vagy néhány agyagkorsó.
83. ábra
Van Gogh: Virágzó mandulaág pohárban
Van Gogh: Fapapucs
1886 elején Théo meghívta magához Párizsba, hogy költözzenek össze. Ott bemutatta az impresszionista mestereknek, Monet-nak, Renoirnak, Pissarrónak, Seurat-nak. Vincent van Gogh megtanulta tőlük a világos színek használatát és a tónusok felbontásának művészetét. Rövid idő múlva megismerkedett Toulouse-Lautreckel és 1886 nyarán kezdődött barátsága Paul Gauguinnel. Van Gogh Párizsban csak nehezen tudott megélni, s képtelen volt elviselni a lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy testvére tartja el. 1887 februárjában Arles-ban telepedett le, felfedezte a dél-franciaországi napfényt. 1887-ben és az ezt követő néhány évben alkotta meg remekműveit: önarcképeket, tájképeket, virágcsendéleteket (köztük a Napraforgókat). Nemcsak a valóság látszatát akarta visszaadni, hanem a lényegét, a tartalmát is, s ebben az értelemben művészete közel áll az expresszionizmushoz. Van Gogh munkáit a festés előtti, aprólékos gonddal elvégzett elemzés jellemzi.
84. ábra
Van Gogh: Önarckép
Van Gogh: Szoba Arlesban
Szerinte a színek arra hivatottak, hogy érzelmeket fejezzenek ki, s felállította a színek szimbolikus értékének pontos rendjét: a sárga a bizakodás és a szerelem színe, míg a pirossal és a zölddel - saját szavai szerint - „a rettenetes emberi szenvedélyek kifejezésére" törekedett. Művészetét az expresszionizmus kiindulópontjának tekinthetjük. Pályája az emberi és az alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magába. Festészetét, nagyságát életében nem ismerték fel. Még a posztimpresszionizmus első nemzedékéhez tartozott Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901). Gazdag toulousei grófi család szülötte, gyermekkori súlyos balesete és veleszületett betegsége miatt nyomorékká vált. Életmódja excentrikus, önpusztító volt. 1882-ben ment Párizsba, 1883-1885 között F. Cormon tanítványa. Itt ismerte meg Degas-t és Van Goghot, akik révén kapcsolatba került a modern törekvésekkel. 1885-től a Montmartre-on telepedett le, és ettől kezdve a Montmartre varietéinek, a cirkusznak, a vendéglők világának volt a krónikása. Képein, plakátjain és litográfiáin nagy szerepet játszott a dekoratív vonal és a fokozott intenzitású szín, művei legnagyobb erénye azonban emberlátásában, a századvégi társadalmi, félvilági élet könyörtelen szemléletű rajzában rejlik. Szenvtelen objektivitás jellemzi minden képét.
85. ábra
Henri de Toulouse-Lautrec: Tánc a Moulin Rouge-ban
Henri de Toulouse-Lautrec: Jane Avril tánc közben