A munkahelyi kapcsolatokban és a mindennapi életben is gyakran előfordul, hogy vitába keveredünk valakivel, mert gondolataink, nézeteink nem azonosak. Ilyenkor megpróbáljuk egymást meggyőzni saját álláspontunkról. Sokszor előfordul, hogy nem tudunk megegyezni, egyikünk sem enged a saját igazából, s ekkor vége szakad a beszélgetésnek, a megbeszélésnek, vagy vitává, heves veszekedéssé válik. A vita mindannyiunk életében előfordul, ez az emberek közötti kommunikáció egyik formája. Tehát a vita, vitatkozás nem baj, ha az kulturáltan, a vita szabályait betartva történik. Az alábbiakban bemutatjuk, mit érdemes tudnunk a vitáról, és hogyan lehetünk kulturált vitapartnerek. A vita két vagy több ember között szóban, esetleg írásban zajló szellemi küzdelem. A vitában résztvevők egymással szembenálló nézeteket képviselnek (pl. vitatkozik egy kollégájával arról, hogy érdemes-e az iskolában bizonyos tanfolyamokat meghirdetni, vagy nem). A vitában résztvevők ugyanarról a témáról érveket és ellenérveket sorakoztatnak fel, hogy meggyőzzék a partnerüket saját álláspontjukról, illetve befolyásolják véleményét. A vitában a legfontosabb az érvelés és a meggyőzés. Mi szükséges ahhoz, hogy jól és meggyőzően érveljünk? Először is pontosan ismernünk kell azt, amiről meg akarjuk győzni vitapartnerünket. Bármilyen vitában elengedhetetlen, hogy biztos tudással, elegendő adatokkal rendelkezzünk a vita tárgyáról (az előző példánál maradva: jó, ha vannak már tapasztalataink a tanfolyamok szervezéséről, van már a birtokunkban olyan adat, amely alátámasztja az indítás szükségességét, anyagi előnyét az iskola számára). Érveléskor alkalmazzunk sok magyarázó és következtető mellérendelő összetett mondatot (pl. Jobb lenne, ha;..., mert,..., hiszen)! Számtalan esetben már előre sejtjük, hogy vitába fogunk valakivel keveredni, mert tudjuk, hogy nem azonos az álláspontunk. Ilyenkor fontos, hogy az érvelésünket előkészítsük, összegyűjtsük a velük kapcsolatos ismereteket! 

Jó, ha az érvelés előtt az alábbiakat végiggondoljuk:

• Mit akarunk bizonyítani? Miről akarjuk vitapartnerünket meggyőzni?
• Hogyan, milyen formában fogjuk a bizonyítékainkat közölni?
• Elég bizonyítékkal, érvvel rendelkezünk-e?
• Vannak-e tartalék érveink?
• Hogyan gondolkodhat a partnerünk ugyanerről a vitatémáról?
• Hol támadhatóak az érveink? Hogyan válaszolhat a másik fél az érveinkre?
• Milyen engedményeket tehetünk a vita során? 

Hogyan viselkedjünk a vita alatt?

• Állandóan figyeljünk vitapartnerünkre, és ne a saját érveinkkel legyünk elfoglalva!
• Soha ne felejtsük, hogy nem a másik személye ellen, hanem a véleménye ellen szólunk. Mindig tartsuk tiszteletben társunkat! Ne az ő személyének sértegetésével próbáljuk a vitát eldönteni!
• Ne engedjük, hogy az érzelmeink, indulataink felülkerekedjenek rajtunk! A vita lehet hevesebb, ilyenkor gyorsabban beszélhetünk, de sohase vigyük túlzásba a hangos beszédet, a túlzott gesztusokat! Ezek nem pótolják az érveket, a meggyőző gondolatokat.
• Hallgassuk végig partnerünket, ne vágjunk a szavába, hiszen mi is ezt várjuk tőle!
• Igyekezzünk a vitát harag nélkül lezárni! 

A hivatalos és a politikai életben is gyakran előfordul vita. Ezeket általában külön vitavezető irányítja. Mi a vitavezető feladata? A vitavezető nem vesz részt a vitában, ellenben biztosítja, hogy mindenki elmondhassa a véleményét. Ő ügyel arra is, hogy a vitázóknak egyenlő idejük legyen nézetük kifejtésére. Ha a vitában a felek nem tartják be a vitatkozás szabályait, az ő feladata a rend visszaállítása. A tanulságokat, a vita eredményét is neki kell összefoglalnia. A vitavezető nem állhat egyik fél nézetei mellé sem, végig pártatlannak kell maradnia.

Hogyan hallgassunk?

Legyen szó bármelyik bemutatott kommunikációs formáról, mindegyik esetben nagyon fontos az, hogy odafigyeljünk partnerünkre, meghallgassuk őt. Ha szükséges, kérdéseinkkel segítsük, tereljük a kommunikáció menetét. Az odafigyelés, a másik hallgatása során jó, ha nem nyelvi jeleinkkel is biztosítjuk partnerünket figyelmünkről. Vagyis ránézünk, felé fordulunk, bólogatunk, amikor beszél. A kommunikáció során a hallgatásnak külön szerepe van. A jó hallgató türelmes, hagy időt a beszélőnek, hogy kifejezze gondolatait, nem szakítja félbe közbeszólásaival. A hallgatásnak több válfaja lehet, attól függően, hogy mi a célja, mi az irányultsága. Így megkülönböztetünk: 

• Információszerző hallgatást, amely főleg egy-egy előadáson, beszámolón való részvételkor jellemzi a befogadót. Ilyenkor az elsődleges cél: minél több információ megszerzése, begyűjtése az adott tárgyról, dologról, témáról.
• A kritikus hallgatást, melyet akkor alkalmazunk, amikor nem fogadjuk el egyértelműen a beszélő mondandóját. Az üzenetet mérlegeljük, mit lehet belőle elfogadni, mit nem, mi szorul kiegészítésre, cáfolásra. Tipikusa példája a kritikus hallgatásnak a vizsgahelyzet, ahol a tanár felülvizsgálja a hallgató üzeneteit, értékeli, bírálja azokat. De egy-egy vitában is alkalmazzuk a hallgatásnak ezt a formáját. A kritikus hallgatásnak mindezek mellett nem szabad kellemetlennek, zavarónak lennie. Elég, ha a nem nyelvi jelekkel is érzékeltetjük, hogy ítélőképességünk teljes birtokában vagyunk, figyelünk, mérlegeljük szavait. A kritikus hallgatás pozitív oldala, hogy a beszélőt is kényszeríti arra, hogy átgondoltan, összeszedetten és minél meggyőzőbben beszéljen.
• A visszhangzó vagy empatikus hallgatást, abban az esetben kell alkalmaznunk, ha valaki tanácsot, lelki vagy erkölcsi támogatást kér tőlünk. Ilyenkor a legfontosabb, hogy figyelmesen, odafordulóan hallgassuk meg partnerünket. Fontos, hogy ilyenkor érezzük át a beszélő érzelmeit, megértsük, elfogadjuk, „visszhangozzuk" azokat. Ennek a típusú hallgatásnak másik változata az, amikor valaki egy szakmai problémát mond el. Itt sem az a feladatunk, hogy azt mi megválaszoljuk, megoldjuk, hanem csak az, hogy meghallgassuk, s ezzel biztosítsuk a beszélőnek a „hangos gondolkodás" lehetőségét.
• A taktikai hallgatást főleg a munkahelyi konfliktusok megoldásában célszerű használnunk. A hallgatásnak ezt a formáját több céllal is beiktathatjuk. Alkalmazhatjuk például akkor, ha egy kis szünetet akarunk nyerni ahhoz, hogy gondolatainkat összeszedjük, rendezzük, de élhetünk vele abban az esetben is, ha választ akarunk a partnerünkből kicsikarni. Ezt elősegíthetjük egy-egy kérdés föltételével is.