A motiváció az a hajtóerő, amely az embereket mozgatja bizonyos feladatok elvégzése érdekében.

Az emberekben életük során különböző feladatok, tevékenységek, elhatározások elvégzése iránti igény fogalmazódik meg. Ezt az igényt szükségletnek nevezzük. Az igény megfogalmazódása után megpróbáljuk a szükségletet kielégíteni, azaz valamilyen cselekvést viszünk véghez. Ha a cselekvés pozitívan fejeződik be, akkor a szükséglet kielégítést nyer, ami elégedettséget okoz. Ha azonban nem sikerült a szükségletet kielégíteni, akkor vagy nem hagy bennünket nyugodni az elégedetlenség, és újra meg újra megpróbálkozunk a szükséglet kielégítésével, vagy lemondunk erről a szükségletről, és egy másikat keresünk. Tehát életünk során folyamatosan különböző szükségleteket próbálunk kielégíteni.

Az emberekben dolgoznak olyan hajtóerők, melyeket saját maguk gerjesztettek. Lehetnek azonban olyan célok is, melyek elérésére a vezető ösztönzi az embert. Természetesen a vezetőnek valami ellenszolgáltatást kell nyújtania, ha a beosztott eléri a vezető által kitűzött célt (Pl. dicséret, jutalom, fizetésemelés, előléptetés stb.). Ezek a jutalmak általában motiválják a dolgozót.

A motivációval már régóta foglalkoznak a szakemberek. Különböző nézetek alakultak ki a motivációval kapcsolatban:

• X elmélet: szerint az emberek többsége alapvetően nem szeret dolgozni. Ezért irányítani kell őket. Sőt, ha szükséges, jutalmazni és büntetni kell a dolgozókat. E szerint az elmélet szerint az átlag ember nem szeret felelősségteljes beosztásban lenni, hanem inkább azt várja, hogy megmondják, mit tegyen.
• Y elmélet: ellentéte az X elméletnek. Azt mondja, hogy az emberek számára a munka olyan természetes, mint a játék vagy a szórakozás. Az embert nem csak a külső irányítás vezeti, hanem önkontrollt is alkalmaz saját magával szemben. Fontos az emberek számára a teljesítményükhöz kapcsolódó jutalom. Az átlagember felelősségteljes beosztásra vágyik. A dolgozók szellemi képességeiknek csak töredékét használják ki.
• Z elmélet: az Y elmélet továbbfejlesztésével született a japán vezetési módszerek hatására. Fő újítása, hogy a vezetők jobban odafigyelnek beosztottaikra, mint régebben. Nem csak a munkával kapcsolatos kérdésekbet, hanem a dolgozó személyes problémáit is igyekeznek figyelembe venni. Így jobb légkört tudnak biztosítani a vezetett intézményben.