Új tudomány van kialakulóban, amely a korszerűen értelmezett egészség fogalomból indul ki. Napjainkban egyetértés van abban, hogy az egészség nem pusztán a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szociális jóllét állapota. (WHO 1948 alkotmány). Az egészség ebben az értelemben nem passzívan elviselt állapot, hanem tevékeny folyamat. Az egészség fontos eszköz életcéljaink megvalósításához, annak feltétele. Pozitív fogalom, amely a társadalom, a közösségek, valamint egyén erőforrásait, testi-lelki képességeit hangsúlyozza. Kiteljesedésének feltételei, hogy az egyén:

• társadalmilag integrálódjék (családhoz és más - iskolai, munkahelyi lakóhelyi - közösségekhez tartozzon)
• alkalmazkodjon a változó terhelésekhez
• életkorának megfelelően önálló legyen
• képes legyen összhangot teremteni a biológiai, a fizikai, a lelki és társadalmi lehetőségei, feltételei között.

A XXI. század első évtizede a tudományban a magatartás évtizede elnevezést kapta. Az elnevezés kifejezi azt a várakozást és felismerést, hogy a magatartás biológiai alapjainak, pszichológiai meghatározóinak, valamint a társadalmi közeg hatótényezőinek együttes elemzése jelentős felfedezéseket ígér az egészség terén, valamint annak reményét, hogy a kutatás hozzájárulhat nemcsak az élettartam megnövekedéséhez, hanem az életminőség javulásához is. Az emberi magatartás törvényszerűségeinek megismerése eszközöket nyújt, hogy személyiségünk fejlesztése során miként váljunk egészségesebbé, boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá, azaz olyan egyénné, aki képes élvezni az élet nyújtotta kibontakozási lehetőségeket, és legyen érték számára az egészség.

Korunkban két stratégiának tulajdonítanak meghatározó szerepet az életminőség jelentős mértékű javításában:

• a genetikai állomány megváltoztatásának és
• a magatartás-változásnak.