A köztársasági Róma átalakítását Caesar a Basilica Iulia építésével kezdte meg. Ha nem hal meg olyan korán, Caesar bizonyára maga valósítja meg annak a városreformnak egy részét, amelyre később Augustus annyira büszke volt. Közismert, hogy az első császár állítólag azzal kérkedett, hogy téglavárosban kezdett el uralkodni, és márványvárost hagy utódaira. Azzal, hogy hivatalosan támogatta a hellénisztikus irányzatokat, Augustus lendületet adott ennek a folyamatnak. A görög és a keleti fényűzés meghonosult Rómában. A korai Róma szigorú erényei a semmibe vesztek.

40. ábra
Venus és Adonis

A római festészet idővel „barokkos" jelleget öltött. A diagonálisan elhelyezett testek a tér és alak kapcsolatát élénk színekkel egyensúlyozzák ki.

Róma tehát elfogadta a görög világ eszméit. Az első császár közvetlen utódai is hasonlóan éreztek. A fennkölt márványvárost nem is annyira Augustus, mint Tiberius, Claudius és Nero emelték. A Flaviusok és az Antoninusok uralkodása idején a már érett római művészet folytatta az önálló formák kifejlesztését: hatalmas boltozott építmények és új típusú monumentális együttesek (fórumok, bazilikák és fürdők) épültek. A Constantinusig egymást követő császárok alatt a római művészet fokozatos átalakulása érdekes újdonságokat hozott, és előkészítette a középkori művészet kialakulását. A római nép történelmi érzéke azonban rövidesen azt követelte a művészektől, hogy közvetlenebbül ábrázolják a valóságot. Az új témákhoz új stílusra volt szükség. A görög művészetben azonban hiába is keresnénk a történeti domborműveknek a megfelelőit. A Rómába érkező athéni vagy alexandriai művész felfogásától gyökeresen elütő volt ez a szemlélet, hiszen azt szokta meg, hogy a valóságot a mitológia nyelvére fordítsa le. A történetiség jellegzetes érzése mégis fölülkerekedett még a kisebb jelentőségű művekben is, és azt mondhatjuk, hogy Augustus uralkodásától kedve ez lett a római művészet lényegi jegye. A római művészet mind fogékonyabb lett a társadalmi és politikai témák iránt. Az építészet fejlődése hasonló: a görög típusok a reprezentatívabb római szellemhez igazodtak. Ennek az átalakulásnak jelentős példája Anküra (ma Ankara) Augustus-temploma, amelyen már megmutatkozik a római szellemnek a hatása. Nem sokat módosít ugyan a görög templom alaprajzán, de az arányok alapvetően megváltoznak. Megfigyelhető, hogy az alkotókat inkább a méretek, mint a részletek szépsége foglalkoztatta. Az ankürai templom azért is híres, mert a falaira vésett hosszú felirat nem más, mint Augustus végrendelete: a császár úgy búcsúzik népétől, hogy felsorolja hadjáratait, valamint az uralkodása alatt végrehajtott reformokat és építkezéseket. Augustus és közvetlen utódainak uralkodása idején veszi kezdetét a császároknak az a szokása, hogy diadalíveket emeljenek. Ez az emléktípus annyira megfelel a pompakedvelő és egyben állampolgári érzelmektől fűtött római szellemnek, hogy természetes volt a gondolat, hogy a császárkori Róma építészeinek eredeti alkotásáról van szó. A diadalív, mint emlékmű azonban hellénisztikus származék. A római birodalom fontosabb városainak jellegzetes építményei a lóversenypályák vagy cirkuszok. Ezek is görög eredetűek: utalhatunk például Delphoi vagy Olümpia stadionjaira és hippodromjaira. 

A kor legjellegzetesebb alkotásai azonban mégis Augustus nevéhez fűződnek. Fórumát, amelynek monumentális együttesét egy oszlopcsarnok és ennek mélyén egy Mars-templom alkotta, a köztársasági fórum mellé építtette, palatinusi lakhelye mellett pedig egy Apollo-templomot emeltetett. A két templom ugyanahhoz a római szellemtől áthatott hellénisztikus stílushoz tartozhatott, mint az Ara Pacis. Az Augustus-kor művészetét elsősorban az aktualitás, a benyomások frissessége hatja át; ugyanezt figyelhetjük meg az irodalomban is. Catullus lírája, Tibullus vagy Propertius elégiái realitásuk és őszinteségük révén újszerűek és ma is elevenen hatnak. 

Kiegészítő ismeretek