Manet korai festményei, sőt még a konzervatív ízlés és a kispolgári prüdéria dühét kiváltó két fő műve, a „Reggeli a szabadban" és az „Olympia" korántsem minősíthető impresszionistának, akár még előfutárnak sem. Manet a spanyol mesterek nyomán indult, sötét-világos kontrasztú, bravúros festőiségű képeit Velázquez és Goya művészete inspirálta. Képeinek forrása a klasszikus művészet, mégis új festői korszak nyitányát jelentették. Manet képeiben ugyanis szakított a romantikus, a realista, a tradicionálisan figuratív képértelmezéssel, festményein a téma elveszítette a jelentőségét, a motívumok csupán képépítő szerepet játszottak, pusztán vizuális jelentést tolmácsoltak. A kép nem akart érzelmet ébreszteni, nincs benne szimbolikus célzás, csak formai viszonylatok rendje, plasztikai jelek önelvű rendszere. Ezt a jelenséget nevezik l'art pour l'art-nak művészetnek (művészet a művészetért). Nemcsak arról van szó, hogy a művészet pusztán önmagáért van, hanem Manet felfedezte, hogy a vizuális, plasztikai jeleknek megvan a saját világa, az önmagában is megálló rendje. Az értelem és az érzelem rendje mellett létezik tehát a „szem logikája" is. E felismerés nélkül nem született volna meg az impresszionizmus.

65. ábra
Édouard Manet: Hölgy legyezővel