Munkakör-gazdagítás esetében olyan munkát kell a dolgozónak adni, melyet szívesen végez, és nem tekinti munkának, sőt még megtiszteltetésnek is veszi a feladatot. Nos ez nem könnyű feladat!

Talán tipikus példa erre a kis iskolákban dolgozó számítástechnika-tanár. Képzeljük el, hogy az iskolában összesen 15 számítógép van. Ez még túl kevés gépszám egy rendszergazda állandó foglalkoztatására, viszont túl nagy ahhoz, hogy ne legyenek vele problémák. Sok esetben előfordul, hogy az iskolának egy fiatal számítástechnika szakos tanára van, aki hobbi szinten szereti a gépeket bütykölni. Adott a lehetőség! Nevezzük ki rendszergazdának! Így hivatalos jogosultságot kap a gépek bütyköléséhez, kipróbálhat dolgokat, amit otthon nem mer stb.

Kérdés, hogy meddig tart a lelkesedés? Meddig lehet gazdagítani a munkakörét egy embernek, és hol kezdődik a túlterhelés?