2.3. Szobrászat
A síkplasztikához hasonlóan a szobrászatnak is megvolt a fő ábrázolási törvénye. Szembenézetből a homlokon, az orron és a köldökön át húzott tengellyel két egyenlő értékű félre vágható szobor. Csak szembenézetre készült, tehát frontális. Oldalról és hátulról, mint plasztika nem érvényesül. A csípők egy magasságban vannak, nem tekinthet, és nem hajolhat el oldalra. A frontalitás és az ünnepélyes testtartás méltóságot fejez ki. A végtagok nem feltétlenül szimmetrikusak, pl. felemelheti egyik karját vagy a mellére teheti. (17. ábra)
17. ábra
Bal oldalon: Mükerinosz és hitvese, a IV. dinasztia korából
Jobb oldalon: Amon isten aranyszobra az i e. 900 körüli korból
A
szobrok közt sokkal több kivételt találunk a fő szabály alól. A szobrászat
számos fáraó és tisztségviselő képmását örökítette meg. Az Óbirodalom korából
jelentős emlék pl. a párizsi Louvre-ban őrzött írnok alakja. Az Írnok az egyik
legszebb és legismertebb egyiptomi írnokszobor. A Közép- és az Újbirodalom
korának egyik talán leghíresebb szobra Nofertiti királynő büsztje. Az ő nőtípusa
volt az Amarna-kor szépségideálja. (18. ábra)
18. ábra
Bal oldalon: Az Irnok szobra az V. dinasztia korából
Jobb oldalon: Nofertiti királynő büsztje
Az V. dinasztia idején megindult a hanyatlás lassú folyamata, mely az évezred végén a bomláshoz vezetett. Az átmeneti kor súlyos válsága után következett a középbirodalom kora.
Az alkotások többsége (beleértve a síkplasztikákat is) színes volt. A színek mindig élesen elhatárolódtak egymástól, tört színeket vagy egymásba átmenő árnyalatokat nem találunk. A fény-árnyék-hatást sem alkalmazzák. Ám a színezésben is kialakultak bizonyos konvenciók. A legfontosabb a férfiak és a nők megkülönböztetése színekben is. A nőket mindig világos bőrrel ábrázolták, a férfiak bőre viszont mindig sötét barna a műveken. (19. ábra)
19. ábra
Rahotep királyi herceg és felesége