3.1. A minószi kultúra
23. ábra
A delfines freskó
A minósziak nem a nagy szobrok, hanem inkább a kisebb tárgyak készítésében jeleskedtek.
A kései minószi kor (i. e. 1750-1400) a romba dőlt paloták felújításának, azok nagyobbá, kényelmesebbé tételének ideje. Ez Knósszosz virágkora, s ez az egyiptomi XVIII. dinasztia uralkodásával esik egybe. A falakat díszítő festmények néhány egyiptomi hagyománnyal azonosak, ilyen például, hogy nincs árnyék, perspektíva, a férfiak bőre barna, a nőké egészen világos. A Párizsi nő, fitos orrocskájával és mandulavágású, nagy szemével, „modern" megjelenésével érdemelte ki nevét. (24. ábra) A minószi civilizáció idején a nőknek megkülönböztetett szerepük volt Kréta szigetén. A fesztelen eleganciával öltözködő, szépségének és nemiségének tudatában lévő nő a férfival teljes egyenlőségben mutatkozik meg a mindennapi élet jeleneteiben vagy a vallási szertartásokon - például a bika átugrásában - akár mint néző, akár mint aktív résztvevő.
24. ábra
Bal oldalon: A kép fiatal lányokat ábrázol
Jobb oldalon: A párizsi nő
A Kréta szigetén lévő knósszoszi palota fénykorát az i. e. 1600 és 1400 között élte. Az itt található palota épületegyüttese 150 m hosszú, szélessége 100 m. A Knósszoszban feltárt palotamaradványok tanúskodnak a kor igényeiről és az alaprajzi elrendezés bonyolultságáról, kuszaságáról. Valószínűleg ez kelthette életre azt a mítoszt, amely a labirintusról, Ariadné fonaláról és a Minotauruszról szól.
25. ábra
Bal oldalon: A knósszoszi palota alaprajza -
Jobb oldalon: A mükénéi Fellegvár
26. ábra
27. ábra