Az ókori görög kultúra az i. e. 2. évezred végétől a Balkán-félsziget déli részén, majd a Kisázsiai nyugati partvidéken és a kettő között, az Égei-tenger szigetein alakult ki. A görög kultúra fejlődésének minden szakaszán jól tükröződik a társadalom alakulása. Alapja - az egyiptomiéhoz hasonlóan - a vallás.

A perzsa háborúk után a görög művészet legfényesebb periódusa, Periklész kora következik. Az Akropoliszt a perzsák romba döntötték, s Periklész volt az, aki az V. század közepén kezébe vette az újjáépítést. Az erős és dacos várból Athén szent hegye lett. Iktinosz és Kallikratez megépítik a Szűz Athéné (Athene Parthenosz) templomát, a Parthenont. Szentélyében állott az ókor legkiválóbb szobrászának, Pheidiásznak a 12 m magas, elefántcsont és aranyborítású gyönyörű Athéné-szobra. Nagy Sándor fényes korának emlékei csaknem mind elvesztek, pedig a nagy hódító legalább hetven új várost alapított a meghódított területeken. Elpusztult a világ egyik csodája, az alexandriai Pharosz is, amelyet a III. század elején fejeztek be.

A görög képzőművészet legjelentősebb ránk maradt emlékei a szobrok és domborművek. Ezek részben a templom oromzatát, párkányuk frízét díszítették, részben önálló emlék- és fogadalmi szobrok voltak. A szobrászat főtémája már az archaikus kortól kezdve a ruhátlanul ábrázolt emberi alak. Az archaikus kor szobrászatára a nehézkés, tömör formálás, a frontális beállítás és merev arc, sajátos mosoly a jellemző. Kiemelkedő emlékei az ún. teneai Apollón és más ifjú - (Kurosz-) és leány - (Koré-) szobrok. A klasszikus kor szobrászata a valóság hű ábrázolására törekszik, és az emberi est harmonikus arányait keresi. A kor legnagyobb szobrásza Pheidiász, az athéni Partheon és az olümpiai Zeusz-templom szobrászati díszeinek mestere. A kor kiemelkedő emléke még Müron diszkoszvető szobra és Praxitelész Olümpiában talált Hermész-szobra.

28. ábra
Balról jobbra haladva:
A méloszi-Kurosz, i.e 550
Praxitelesz Gyíkölő Apollon-ja
Praxitelesz Knidoszi Aphrodite-je
Mürón: Diszkoszvető
Leokharész: Vadászó Artemisz

A IV. század nagy mestere Szkopász, a tegeai Athéné-templom tervezője is volt. A hellénizmusban a klasszikus szobrászat mértéktartását, monumentális egyszerűségét a szenvedélyes mozdulatok, a drámaiság váltja fel. Jellemző emlékei a pergamoni Zeusz-oltár talapzatán körülhúzódó hatalmas dombormű és a Laokoón-szoborcsoport. Talán az i. e. II. század végére helyezhető a Milói Vénusz, melynek erőteljes, friss felfogása ellentmond a hellenizmussal szemben hangoztatott hanyatlásnak. Más feltevések szerint i. e. IV. századból származik. Az istennőnek az életnagyságot meghaladó márványszobrát 1820-ban találták Melos szigetén, ma a Louvre-ban található. Ma a Vatikánban látható az egyik legismertebb szobor, a Belvederi Apollón. Megkapó a póz, ahogy előttünk áll, kinyújtott kezében íjjal, fejét oldalra fordítva. De fellelhető rajta a régi egyiptomi hagyomány is, hiszen a test minden része a legjellemzőbb nézetben van.

29. ábra
Bal oldalon: Belvederi Apollón