Az i. e. VII. században - még jobbára fa és agyag alkalmazásával - lényegében kialakult a dór templomok alaprajzi rendszere, felépítése és oszloprendje, díszítő részleteivel együtt. Az anyag, a szerkezet és a forma harmonikus egységét azonban csak az i. e. VI. század folyamán teremtette meg a fokozatos áttérés a kőépítészetre. Kezdetben változtatás nélkül átvették a fa-agyag építkezéseken kialakult arányokat. Az arányokkal való kísérletezés során az egyes vidékekre jellemző, egyéni alkotások jöttek létre. Ezt mutatják az archaikus kor kiemelkedő emlékei: Olümpiában a Héra-templom és a korinthoszi Apollón-templom.

Héra-templom, Olympia: A Peloponnészosz nyugati részén fekvő Olümpia ősi kultuszhelye előbb csak a környékbeli lakosság, majd az i. e. VIII. századtól a Zeusz tiszteletére rendezett ünnepi verseny játékainak lett a színhelye. A Héra-templom, ill. Héraion, az itt állott épületek egyik legkorábbika i. e. 600 körül épült. Dór stílusú. Az olümpiai Szent Liget központi épülete a klasszikus kor egyik legjelentősebb alkotása, az V. század közepén épült hatalmas Zeusz-templom volt, amelynek ma csak a földrengéstől ledöntött romjai láthatók.

31. ábra         
Bal oldalon: Az olymphiai Hera templom
Jobb oldalon: Az olympiai Zeusz templom romja

Apollón-templom, Korinthosz. A Peloponnészosz északkeleti partján, i. e. 540 körül épült templom.