A tartományokban kialakuló új eszmék és divatok elözönlötték ugyan a fővárost is, de ez nem jelentette azt, hogy a birodalom hivatalos művészete ne fejlődött volna. 193-ban Septimius Severus nyerte el a hatalmat és 211-ig uralkodott. Tiszteletére két jelentős diadalívet is emeltek. Az egyik Leptis Magnában, a másik a Forum Romanumon áll. Ez utóbbi az uralkodó császárságának tizedik évfordulójáról, valamint a parthusok felett aratott győzelmeiről emlékezik meg. A rendkívül gazdagon díszített diadalív domborművei szinte középkori jellegűek, pedig a valóságban a III. század elején keletkeztek. A késő római művészet egyik legjelentősebb alkotása Constantinus diadalíve, amelyet 313-315-ben emeltek annak emlékére, hogy Constantinus győzelmet aratott Maxentius fölött. A IV. század római szobrászai teljesen újszerű célokat tűztek maguk elé, és ezt meggyőzően bizonyítják a kor érzelemdús portréi. Az utolsó császárokról több, a szellemiségre összpontosító, a kor válságát kifejező képmás maradt fenn. A személyiség, az érzelmek kifejezése talán még nagyobb erővel és nyíltsággal nyilvánul meg, mint a korábbi császárábrázolásokon. 

A már korábban elterjedt, de egyre divatosabb mozaiktechnika viszont a rajz körvonalainak pontos kijelölésére kényszerítette a művészt. A mozaiktechnika tehát háttérbe szorította az oldottabb festészetet, és egy új stílus kialakulásának irányában hatott. A stílus fantasztikus, ötletgazdag, kifejező jellegének megfelelően a művész egyes részleteket nagy pontossággal dolgozott ki, az egész mű hitelességével és valószerűségével viszont sokszor nem törődött. A IV. század végén a fő díszítőelem a mozaik volt. Mozaik borította a padlót, a falakat és a jelentősebb termek boltozatát. A padlómozaik általában kis márványkockákból készült, a fal- és mennyezetmozaikhoz a színes márványdarabokat csillogó üvegfelületű kis kockákkal váltogatták. A kor bizonytalanságának ellensúlyozására a művészek megpróbáltak egy színnel s élettel teli, az élet kellemes oldalait bemutató világot ábrázolni. 

45. ábra
Mozaikrészletek 

Ezekben a mozaikokban is jelentkezik már a középkori művészet jellegzetes kifejezésmódja; az antik téma és stílus a későbbiekben sem tűnt el teljesen: új mondanivalóval és transzcendens jelentéssel kiegészülve tovább élt a középkor kultúrájában is. Az ókori művészet eredményeit a középkor is magáévá tette, gyakran kibontakozásával érvényesült. A reneszánsz nagy alkotói tudatosan az antik művészet felé fordultak, annak emlékeit tanulmányozva és azokból ihletet merítve. Az ókori irodalom és filozófia nagyjainak (Homérosz, Platón, Arisztotelész, Vergilius, Horatius és mások) művei népszerűvé váltak, az építészek Vitruvius írásait tanulmányozták. Az antik hatás a későbbiekben is erőteljesen érvényesült (így a barokk és főleg a klasszicizmus művészetében). Ma is csodálattal adózunk az antik világ nagyszerű emlékei előtt, átérezve, milyen fontos - és sok tekintetben felülmúlhatatlan - korszakát jelenti az ókor a művészet történetének.