A gótikus stíluskorszakban felerősödő tendenciák elhatalmasodtak, a szobor mint művészeti alkotás a maga mivoltában egyre önállóbb lett, egyre határozottabban vált ki az épületplasztikából, és nemcsak a kerekszobornak, hanem a domborműnek is egyre tisztábban kibontakoztak az új stílus követelte kompozicionális sajátosságai. A humanisztikus stúdiumok kiterjedésével elmélyült az antik szobrászat tanulságainak megértése. A klasszikus példák szobrászi lényegének felfogása azt hozta magával, hogy az ókortól örökölt motívumkincs értékesítésének örömét már fokozatosan felváltotta az antik művészet felülmúlásáért folytatott tudatos küzdelem is. Az épületplasztikai együttesből való kiválás azonban nem jelentette a régi szobrászi műfajok hanyatlását, sőt még az új műfajok esetében sem törte meg az építészettel továbbra is egybehangzó harmóniát. A művészetek kölcsönviszonya lett lényegében új és más. A szobrászat, és mint látni fogjuk, a festészet is, immár nem alárendelt, hanem mellérendelt, azaz az építészettel mindenképpen egyenrangú szerepet kap a reneszánszban. 

Donatello

Donatello „az első szobrász, akit a szó teljes értelmében a reneszánsz művészének nevezhetünk", az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb mestere volt, és életpályáján, úgyszólván minden korszerű műfajban remekműveket alkotott. Álló vagy ülő szobrai, így a márvány Szent György lovag, a bronz Szent Lajos püspök, több apostol és próféta figurája után érkezett el a zord ótestamentumi jós látnok megmintázásához. Habakuk szobra már szinte az akt közvetlenségével érzékelteti az emberi testet, a Michelangelo Dávidját előrejelző izmos jobb kar, a csontos láb, a szikár nyak, a tar koponya világosan tagolják a szilárdan álló alakot, amelynek statikáját a köpeny nagyszabású redővetése is fokozza. Anatómia és drapéria az alapos természettanulmányok révén tökéletes formai egységet alkot. Donatello egyéni stílusában a maga teljes mesteri újságában nyilvánult meg. Mint látni fogjuk, az önálló szobor már a quattrocento elején is teljesen elszakadt az építészeti környezetként támogató faltól, és a templomok oltárain és a közterek kútjain foglalta el azt a helyet, amely a térben minden nézetből egyenlőképpen biztosította plasztikus formáinak teljes érvényesülését.

86. ábra
Donatello: Habakuk próféta