Az épülettől független szobrászati alkotások elsősorban sírládák s ezek élén is királyi művek, Izabella (1559) királynő és János Zsigmond (1571) gyulafehérvári síremlékei állnak. A fedőlapon az elhunyt alakja fekszik, elől pedig egy-egy dombormű. Ez a forma hamarosan átmegy a főrangúak körére is. A reneszánsz hatására meghonosul az arcképfestés, az egész alak megörökítése, amelyből sorozatokat említenek a leltárak a főúri kastélyokban. Erdélyre azonban a dekoratív festés válfajainak elterjedése jellemző. A templomok falait virágmintás népies festmények díszítik és ennek divatja átterjedt a szabolcsi vidékre is. A díszítő vágy azonban igazi kiteljesedését a festett famennyezeteken éri el, amelynek Erdély a hazája és a fejedelemség legsajátabb műfaja. 

A török megszállás alá került területek építészete a hódoltság másfél százada alatt fokozatosan változott meg és eltérő sorsa volt a tartós anyagból épült városoknak, vagy a pusztulásnak jobban kitett anyagból épült falvaknak. Ez utóbbiak közül sok, elsősorban azok, amelyek a nagyobb hadjáratok útirányában feküdtek, teljesen elpusztultak, elnéptelenedtek. Más volt a helyzet a városokban, amelyeknek épületállományát nem pusztították el, inkább a karbantartás hiánya, az ostromok, tűzvészek tizedelték meg őket. A házakat lassan a hódítók vették birtokukba, s ha az elpusztult vagy szűknek bizonyult, akkor a tereken, szabadon maradt területeken építették fel most már keleties jellegű - hazánkban ez elsősorban balkániast jelent - fából vagy más könnyen pusztuló anyagból házaikat. A török a meghódított területeken álló városok szerkezetét nem változtatta meg, s így a visszafoglalás során vagy után készült térképek, városalaprajzok úgyszólván kivétel nélkül a középkori, XV-XVI. századi helyzetet tükrözik. Az iszlám vallási előírása szerint azonban azonnal fel kellett állítani a templomot s mielőbb meg kellett teremteni a napi imához is előírt, de amúgy is kedvelt tisztálkodási lehetőségeket. Ennek megfelelően a győztes szultánról elnevezett dzsámit a legnagyobb ép templomból alakították át. Mivel az iszlám tilalmazta a bálványimádást, a freskókat és a szobrokat el kellett tüntetni, vagy ez utóbbiaknak legalább a fejét leverni. A falképek esetében megelégedtek azok levakolásával, bemeszelésével. A ránk maradt írott adatokból úgy tűnik, hogy ezek az ideiglenesnek szánt dzsámik vagy mecsetek viszonylag hosszabb időn át szolgáltak. Elsőnek olyan épületeket emeltek, mint a Gül Baba türbét, a budai harcok során elesett s így szentként tisztelt dervis sírkápolnáját 1543-48 között. Budán az első dzsámit 1553-56 között Tajgun pasa építette a mai Vízivárosban (helyén a kapucinosok temploma áll), hiszen a várban e célra ott állt a Mátyás-templom. Ugyancsak korán megépülnek a budai fürdők 1566-78 között. Természetesen a budai helyzetet nem szabad az országra általánosítani, hiszen a pécsi belvárosi plébániatemplom romjainak felhasználásával 1543-64 között megépül a Gázi Kaszim pasa dzsámija, Szigetváron az Ali pasa dzsámija (1588-89) (Zrínyi tér). 

   

100. ábra
Balról jobbra. Korabeli zománc művek 
A pécsi Dzsámi
Gül baba türbéje 

A magyarországi későreneszánsz építészet, szobrászat és festészet a XVII. század végén hajtja utolsó virágait. A század második felében már komoly versenytársként jelentkezett a következő új stílus, a barokk. A reneszánsz a magyar történelem egyik legnehezebb korszakát kísérte végig; emlékeinek megismerése a Mátyás uralkodásától a Rákóczi szabadságharcáig terjedő időszakról szerzett ismereteinket teszi teljesebbé, színesebbé. Emlékei bizonyítják, hogy a magyarországi népek alkotó fantáziája, művészetpártoló kedve, teremtő géniusza a török megszállás legnehezebb évtizedeiben sem pihent, a gazdasági és társadalmi lehetőségekhez mérten tevékenyen munkálkodott és nem csekély lépéssel lendítette előre nemzeti műveltségünk ügyét. 

Kiegészítő ismeretek